Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Siófoki

Siófokra több mint négy évtizede járunk nyaranta, telente, sőt egyébkor.  Itt lakik ugyanis nővérem, akivel annyi közös programunk volt már, melyekből ide is írtam jó néhányat. A Balaton varázsa persze legalább annyira számít a tó iránti rajongásomban, mint a testvéri, társasági kapcsolatok.

              Két éve, hogy a rejtvényfejtő versenyekre eljárunk, Mari már abban az évben megcsinálta a klubot a könyvtárban. Itt szívesen látták a kezdeményezést, mára nagyjából húszan minden pénteken ott játszanak, vagy rejtvényt fejtenek. Mari társasága, mondhatni, a fél városra kiterjed. Személyes ismerőse a szinte világhírű ásványgyűjtő is, akinek erdélyi házából kiindulva is kutakodtak a még fellelhető helyeken. Tagja a nővérem a nyugdíjas klubnak, a Nőklubnak, én is sokszor voltam általa meghívott vendég ezekben. Az idén először, az ő kezdeményezésére rendeztek Siófokon is rejtvényfejtő versenyt. 

            Marival a közös érdeklődések tartják fenn megcsonkult családunkat. Már nem kirándulunk annyit, mint régen, abbahagytuk az ásványolást, mert most a rejtvényezéssel töltöttük például az idei év 15 hétvégéjét. Regényre való téma van a birtokomban ilyen élményekkel, ami itt a honlapon is elolvasható.

           Nővérem lekötelezett tehát, leginkább folyamatos munkájával a két klubban, és a mi közös programjainkban. Most, év végén persze még több a tennivalója, hiszen a két klub minden kis ünnepet külön is megül, erre készülni ajándékokkal, süteménysütéssel épp elég dolgot ad.

           Múlt pénteken, Katalin napján kezdődött az advent, a gyertyagyújtás, a karácsonyi készülődések. A Nőklub pavilonjába én is egy jó nehéz bőrönddel érkeztem, de ez nem érdem, hiszen az emberek jó részének sok fölösleges, ám jó minőségű, eladható illetve odaajándékozható dolga. Nagyon örültek a nők, mert az esti fájront után a tavalyi bevételnek majd kétszeresét sikerült összeszámolniuk. Ebből a fele a gyógyító ferences nővéreknek jut, a többiből a klub gazdálkodhat, és van is mire költeniük.

           Most, hogy már én is ingyen utazhatom, nagyobb unokám iskolás, kisebbik unokám meg bölcsődés lett, már nem kell őket nörszöznöm. Szabadabban, több időt tölthetek kedvenc tóparti városomban, megyek is le majd minden héten. Régen tervezgettem, szerettem volna odamenni lakni, de ez a gyerekek-unokák miatt lehetetlen. Igaz, ma már alig több mint egy óra a gyorsvonattal és bármikor találkozhatom. Azonban anyagilag nem tudom megoldani, hacsak össze nem költözöm Marival. De erről szó nincs, két dudás nem fér meg egy csárdában. Amúgy meg elég kicsi a lakása, és akármilyen jó is a kapcsolat kettőnk között, az együttlakás előbb-utóbb - és inkább előbb - végzetes összecsapást eredményezne. Mari ugyanis nehezen tűri, hogy nem neki van éppen igaza.

           

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.