Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

HAIKUK

„A munka nemesít, de ma már nincs szükségünk nemesekre.”

(május elsejei groteszk)

 

Jázmin nyílt éjfélkor, felforgatva világom, mit vigyek-tegyek.

(unokám születésére)

 

Hogy megtudtam, tetszem a fiúnak, elég, többé nem akarom.

 

Döngölj csak a földbe jó mélyen, akkor majd tán fölébredek.

 

Szerelem ellen lépni? tengerbe önteni? szükségtelen.

 

Ha már attól is boldog leszel, hogy VAGY, nincs baj, csatát nyertél.

 

Ha szabad, nem rab, ha rab, nem szabad - vagy kitekerjem nyakad?

 

Miért sietteted a holnapot? úgyis eljő. Addig meg örülj a mának.

 

Egy pokol dőlt össze bennem. Az én poklom volt, nem sajnálom.

 

Süt a Nap, de bent vagyok. Miért? szavaimat válogatom.

 

Örülök, ha kacajt fakasztva ily jó partnerre találok.

 

Mindennap egy új kedves üdvözletet szülök ki magamból.

 

Télhideg, üvegszél, Nap vacog, sugarai mind elvesztek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Haiku

(Zalán, 2012.09.06 14:22)

ide is már jó régen írtál!