GYEREKSZÁJ
Nagyobb lányom, úgy nyolcévesen:
Anyu, mielőtt megszülettem, a te hasadban voltam, a Judit meg az apuéban!
*
7 éves:
- Képzeld, anyu, visszajár az Ildi néni!
- Ki az? és hova jár vissza?
- Aki elment szülni két hónapja, és most visszajött. De lehet, hogy nem szült, mert még mindig nagy a hasa... Vagy kiszült (sic!) és most egy másik hasa van.
*
Ovi előtt:
Mi volt az ebéd ma, bogárkám?
Bojsófőzelék hússal.
Másik gyerek beszól:
Hüje, az nem hús volt, hanem béjszínjojó!!!
*
8 éves, otthonról elmenőben:
- Tedd be a táskádba az inhalátort, hátha szükség lesz rá. (Náthás volt szegény.)
Közben készülődünk, nem is figyelek rá. Egyszercsak kétségbeesve jön:
- Anyu, én nem találom azt a könyvet!
- Milyen könyvet?
- Hát az inhalátort!
*
Nagyobbik tízévesen elképesztő stílust hoz haza az iskolából. Egyik: "akkora pofonokat ad, hogy csillagászati távcsővel kell megnézni, merre szállt".
*
Ugyanő olvas:
- Anyu! A tigrispitont Indiában macskának használják!
- ???
- Igen, mert egeret fogatnak vele!
*
Az iskola előtt, két 6 éves gyerek, hasonlítanak egymásra. Fölteszem a szokásos fölösleges felnőtt kérdést:
- Ti testvérek vagytok?
- Nem, hanem ikrek!
*
Himbecsuf - áll meg előttem 3 éves unokahúgom. Himbecsuf - ismétli, amikor csak nézek rá. Mondogatja, már szinte kétségbeesve, ezek a felnőttek milyen értetlenek. Csak másnap ugrik be, a kislány nézte a Rózsa Sándor sorozatot a tévében. Ott mondta Oszter-Rózsa a szerelmének, amikor először meglátta: Hí, be csúf!
*
Kisebb lányom-foszlányai
Tanul, én meg kikérdezem:
Mi az oldódás? - Az oldódás az, hogy a leves a bele tett sótól sós lesz, a só meg nem lesz benne...
Mi készül a napraforgóból? Olaj, benzin...
Mi készül a sertésből? - Kolbász, sonka, hal...
*
Véletlenül benyitok a WC-be, ahol az 5 éves üldögél, hátára "terítve" az ülőke fedele. Dudorászik, olvasgat, láthatóan jól érzi magát. Kérdem tőle, miért van a hátán a fedél:
- Mert fázik a hátam!
Még egy WC-s történet:
A falon - háttal az ülőkének - Afrika gazdasági térképe, nagyon ronda volt a leemelhető pléhfal, azért ragasztottuk oda. Egyszer a 8 éves Judit megkérdi:
- Anyu, elsoroljam neked, Afrikának hány természeti kincse van?
- Mondd!
Folyékonyan, hibátlanul felsorolja mind a huszonötöt. Kérdem tőle, az iskolában ezt tanuljátok?
- Nem, a WC-ben, vécézés közben!
Már csak azt nem értettem, milyen technikát alkalmazott.... ?
*
A temetőben, ahol még sose volt, nagymamájukkal együtt a nagypapa sírját keressük. Egyszerre előreszalad, megtalálja, holott még mi se tudtuk, hol van. Később, mikor a nagymama előveszi a kis kapát és elkezdi a földet kotorni, rászól: nagymama, vigyázz, nehogy az arcához érjél!
Még ugyanott, de már az idősebb:
Anyu, azokban a fülkékben vannak az eltüzeltek?
(Részletesen erről a nevetőgörcsbe fúlt temetői látogatásról a HUMBULDÁK alatt.)
*
Nőnapon szól az apjának, mikor az beállít egy virággal:
De mi is nők vagyunk, csak kisnövésűek!
(Legközelebb hát ők is kaptak a nővérével.)
*
Kilenc évesen a kisebbik hízásnak indult. Egyik nap szomorúan mondja: anyu, a Gábor bácsi (tornatanár) ducinak hív, akkor a többiek röhögnek.
Megsajnálom: bemegyek megkérni Gábor bácsit, hogy ne csúfoljon. Jó, szívem?
- Anyu, ne menj be, máson is röhögnek...
*
Anyu, eddig a Laci meg a Kati futott leggyorsabban az osztályban.
- És most?
- Most már átvettem a hatalmat...
*
Nyolc évesen fájt a combja, alig tudott járni. Borogatás, kenegetés. Másnap művészi torna, amire nem kötelező ugyan járni, de nagyon szereti. Megbeszéljük, hogy aznap nem megy.
Reggel vidáman ébred, hogy nem is fáj a lába. No akkor mégis mehetsz művészi tornára. Este kérdem:
- Na voltál a művészi tornán?
- Nem.
- De hát nem fájt a lábad reggel!?
- Igen. De elfelejtettem, hogy nem fáj.
*
Nagyobbik, tévézés után:
Anyu, miért mondta a bácsi a néninek, hogy te klotyó?
*
Még az előző korszakban, nézzük a tévét. Épp Kádár János beszél. Apja megkérdezi a nagyobbikat, tudja-e, ki az ott a képernyőn.
- Hát a Hofi!
*
A kisebb többször hozott haza elsőben feketepontot. Mikor erről kérdeztük, megvonta a vállát:
- Már úgy unom, hogy a tanítónéni kénytelen beírni a feketepontot.
*
A legközelebbi feketepontot vihogva meséli az utcán.
- Miért nevetsz, minek örülsz annyira? kérdem elképedve.
- Mert tudom, hogy úgyse szidsz meg nagyon...
*
Ez még az én gyerekkoromban történt. A barátnőm mondja:
- Képzeld, anyu kimosta a pongyoláját, ezért tegnap fölvette az enyémet. Ahogy jön lefelé a lépcsőn, hirtelen azt gondoltam, hogy ott jövök én...
*
A kisebbik már iskolás. Este újságolom neki:
- Emlékszel még az óvónénidre? Találkoztam vele, kérdezte, mi van veled. Akarod, hogy egyszer meglátogassuk az óvodában?
Nagy a csönd. Később újra megkérdezem, hogy menjünk-e be Marika nénihez.
- Hát ... láttam eleget.
*
Vacsora után valami pudingot tálalok föl nekik. Csöngetnek, a férjem rokonai, fiatal lány és fiú jönnek, de bemennek vele a nagyszobába. Na mondom, akkor nekik is kimerek egy kis tányérkával.
Kisebbik lányom rémülten felkiált: Anyu ne! ez túl finom!
*
A nagyobbik lányom anyám potenciális kérőjéről:
- Anyu, ha a Miska bácsi ideköltözik, hogy fogjuk meglátogatni?
*
A kisebbik 4 évesen a zsebkendőjét szagolgatja:
Anyu, ez olyan szagú, mintha fölmostam volna vele.
*
Folyton szipog, rászólok:
- Fújd már ki az orrod!
- De nem adtál zsebkendőt!
- Miért nem kértél?
- Hát te hallod, hogy szipogok!
*
De itt egy erősebb történet is, nagyobbik lányom mondja vihogva:
Anyu, tudod, miért rossz a törpéknek?
???
Mert egészen közelről érzik, ha egy felnőtt pukizik.
*
Az én családomból egy-két hasonló elnevezés:
repülőgép = jepa, krumpli = kupukó, katicabogár = kakibibá
*
Kosztolányi Dezső „Narancs" című novellájával fejezem be. Igaz, itt inkább a felnőttszáj játszik szerepet. Gyakorlatilag egy kakukktojásról van tehát szó.
Kültelki villamoson sovány, fogatlan asszony. Mellette négy-ötéves gyermeke. Az is sovány. Arca savószín. Ruhácskája rongyos. Ülnek egymás mellett. Nem beszélnek. Miről is beszélnének? Hallgatnak.
Egy megállónál a fiú narancsokat lát az utcán. Vékony fejhangocskáján tagolva-nyűgösen kérleli anyját:
- A-nyu-ka ve-gyen ne-kem egy na-ran-csot.
Az anya inkább a kocsi közönségének felel, zavartan, de vidáman, valami hideg mosollyal:
- Ez azt akarná, hogy az egész Pestet megvegyem neki…"