Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

GYEREKSZÁJ

Nagyobb lányom, úgy nyolcévesen:

Anyu, mielőtt megszülettem, a te hasadban voltam, a Judit meg az apuéban!

*

7 éves:

- Képzeld, anyu, visszajár az Ildi néni!

- Ki az? és hova jár vissza?

- Aki elment szülni két hónapja, és most visszajött. De lehet, hogy nem szült, mert még mindig nagy a hasa... Vagy kiszült (sic!) és most egy másik hasa van.

*

Ovi előtt:

Mi volt az ebéd ma, bogárkám?

Bojsófőzelék hússal.

Másik gyerek beszól:

Hüje, az nem hús volt, hanem béjszínjojó!!!

*

8 éves, otthonról elmenőben:

- Tedd be a táskádba az inhalátort, hátha szükség lesz rá. (Náthás volt szegény.)

Közben készülődünk, nem is figyelek rá. Egyszercsak kétségbeesve jön:

- Anyu, én nem találom azt a könyvet!

- Milyen könyvet?

- Hát az inhalátort!

*

Nagyobbik tízévesen elképesztő stílust hoz haza az iskolából. Egyik: "akkora pofonokat ad, hogy csillagászati távcsővel kell megnézni, merre szállt".

*

Ugyanő olvas:

- Anyu! A tigrispitont Indiában macskának használják!

- ???

- Igen, mert egeret fogatnak vele!

*

Az iskola előtt, két 6 éves gyerek, hasonlítanak egymásra. Fölteszem a szokásos fölösleges felnőtt kérdést:

- Ti testvérek vagytok?

- Nem, hanem ikrek!

*

Himbecsuf - áll meg előttem 3 éves unokahúgom. Himbecsuf - ismétli, amikor csak nézek rá. Mondogatja, már szinte kétségbeesve, ezek a felnőttek milyen értetlenek. Csak másnap ugrik be, a kislány nézte a Rózsa Sándor sorozatot a tévében. Ott mondta Oszter-Rózsa a szerelmének, amikor először meglátta: Hí, be csúf!

*

Kisebb lányom-foszlányai

Tanul, én meg kikérdezem:

Mi az oldódás? - Az oldódás az, hogy a leves a bele tett sótól sós lesz, a só meg nem lesz benne...

Mi készül a napraforgóból? Olaj, benzin...

Mi készül a sertésből? - Kolbász, sonka, hal...

*

Véletlenül benyitok a WC-be, ahol az 5 éves üldögél, hátára "terítve" az ülőke fedele. Dudorászik, olvasgat, láthatóan jól érzi magát. Kérdem tőle, miért van a hátán a fedél:

- Mert fázik a hátam!

Még egy WC-s történet:

A falon - háttal az ülőkének - Afrika gazdasági térképe, nagyon ronda volt a leemelhető pléhfal, azért ragasztottuk oda. Egyszer a 8 éves Judit megkérdi:

- Anyu, elsoroljam neked, Afrikának hány természeti kincse van?

- Mondd!

Folyékonyan, hibátlanul felsorolja mind a huszonötöt. Kérdem tőle, az iskolában ezt tanuljátok?

- Nem, a WC-ben, vécézés közben!

Már csak azt nem értettem, milyen technikát alkalmazott.... ?

*

A temetőben, ahol még sose volt, nagymamájukkal együtt a nagypapa sírját keressük. Egyszerre előreszalad, megtalálja, holott még mi se tudtuk, hol van. Később, mikor a nagymama előveszi a kis kapát és elkezdi a földet kotorni, rászól: nagymama, vigyázz, nehogy az arcához érjél!

Még ugyanott, de már az idősebb:

Anyu, azokban a fülkékben vannak az eltüzeltek?

(Részletesen erről a nevetőgörcsbe fúlt temetői látogatásról a HUMBULDÁK alatt.)

*

Nőnapon szól az apjának, mikor az beállít egy virággal:

De mi is nők vagyunk, csak kisnövésűek!

(Legközelebb hát ők is kaptak a nővérével.)

*

Kilenc évesen a kisebbik hízásnak indult. Egyik nap szomorúan mondja: anyu, a Gábor bácsi (tornatanár) ducinak hív, akkor a többiek röhögnek.

Megsajnálom: bemegyek megkérni Gábor bácsit, hogy ne csúfoljon. Jó, szívem?

- Anyu, ne menj be, máson is röhögnek...

*

Anyu, eddig a Laci meg a Kati futott leggyorsabban az osztályban.

- És most?

- Most már átvettem a hatalmat...

*

Nyolc évesen fájt a combja, alig tudott járni. Borogatás, kenegetés. Másnap művészi torna, amire nem kötelező ugyan járni, de nagyon szereti. Megbeszéljük, hogy aznap nem megy.

Reggel vidáman ébred, hogy nem is fáj a lába. No akkor mégis mehetsz művészi tornára. Este kérdem:

- Na voltál a művészi tornán?

- Nem.

- De hát nem fájt a lábad reggel!?

- Igen. De elfelejtettem, hogy nem fáj.

*

Nagyobbik, tévézés után:

Anyu, miért mondta a bácsi a néninek, hogy te klotyó?

*

Még az előző korszakban, nézzük a tévét. Épp Kádár János beszél. Apja megkérdezi a nagyobbikat, tudja-e, ki az ott a képernyőn.

- Hát a Hofi!

*

A kisebb többször hozott haza elsőben feketepontot. Mikor erről kérdeztük, megvonta a vállát:

- Már úgy unom, hogy a tanítónéni kénytelen beírni a feketepontot.

        *

A legközelebbi feketepontot vihogva meséli az utcán.

- Miért nevetsz, minek örülsz annyira? kérdem elképedve.

- Mert tudom, hogy úgyse szidsz meg nagyon...

*

Ez még az én gyerekkoromban történt. A barátnőm mondja:

- Képzeld, anyu kimosta a pongyoláját, ezért tegnap fölvette az enyémet. Ahogy jön lefelé a lépcsőn, hirtelen azt gondoltam, hogy ott jövök én...

*

A kisebbik már iskolás. Este újságolom neki:

- Emlékszel még az óvónénidre? Találkoztam vele, kérdezte, mi van veled. Akarod, hogy egyszer meglátogassuk az óvodában?

Nagy a csönd. Később újra megkérdezem, hogy menjünk-e be Marika nénihez.

- Hát ... láttam eleget.

*

Vacsora után valami pudingot tálalok föl nekik. Csöngetnek, a férjem rokonai, fiatal lány és fiú jönnek, de bemennek vele a nagyszobába. Na mondom, akkor nekik is kimerek egy kis tányérkával.

Kisebbik lányom rémülten felkiált: Anyu ne! ez túl finom!

*

A nagyobbik lányom anyám potenciális kérőjéről:

- Anyu, ha a Miska bácsi ideköltözik, hogy fogjuk meglátogatni?

*

A kisebbik 4 évesen a zsebkendőjét szagolgatja:

Anyu, ez olyan szagú, mintha fölmostam volna vele.

*

Folyton szipog, rászólok:

- Fújd már ki az orrod!

- De nem adtál zsebkendőt!

- Miért nem kértél?

- Hát te hallod, hogy szipogok!

*

De itt egy erősebb történet is, nagyobbik lányom mondja vihogva:

Anyu, tudod, miért rossz a törpéknek?

???

Mert egészen közelről érzik, ha egy felnőtt pukizik.

*

Az én családomból egy-két hasonló elnevezés:

repülőgép = jepa, krumpli = kupukó, katicabogár = kakibibá

*

Kosztolányi Dezső  „Narancs" című novellájával fejezem be. Igaz, itt inkább a felnőttszáj játszik szerepet. Gyakorlatilag egy kakukktojásról van tehát szó. 

Kültelki villamoson sovány, fogatlan asszony. Mellette négy-ötéves gyermeke. Az is sovány. Arca savószín. Ruhácskája rongyos.  Ülnek egymás mellett. Nem beszélnek. Miről is beszélnének? Hallgatnak.

Egy megállónál a fiú narancsokat lát az utcán. Vékony fejhangocskáján tagolva-nyűgösen kérleli anyját:

- A-nyu-ka ve-gyen ne-kem egy na-ran-csot.

Az anya inkább a kocsi közönségének felel, zavartan, de vidáman, valami hideg mosollyal:

- Ez azt akarná, hogy az egész Pestet megvegyem neki…"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.