Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Berlinben voltam vendég

November 6-a, reggel, háromnegyed 7. Sofőrünk kilenc személyes Mercedes kombija a Nádasdy-Batthyány utca sarkán vesz föl. A mögötte lévő kényelmes ülésre ülök, a többi hét utas a Keleti parkolóban csatlakozik. Győrben nyitom ki először a szemem, odáig relaxáltam, szinte alig vettem észre, hogy ideértünk, talán el is aludtam kicsit.

Rajkánál lépjük át a határt, és jó sokáig cseh tájakon robogunk. Prágában szép napsütés van, de csak átutazunk, pedig gyönyörű épületeket látok. Máris elhatározom, hogy jövőre végre ide is eljövök. Teplice cseh határnál kellemetlen köd ereszkedik ránk, később napos, ködös váltakozik, a látványa is szórakoztató, nyugtató. Kétóránként állunk meg benzinkutaknál, a mosdók mindenhol tiszták, papír mindenütt van, sehol nem kell fizetni. (Berlinben már mindenhol van alkalmazott, és kb. 30 cent a használati díj, egy turistának nem kevés.) Drezdába érünk, az utasok a sofőrrel beszélik, hogy egy órás araszolásra kell számítani az autópálya-építés miatt. Szunyókálok, mert sötét van, ráadásul nagyon meleg, és semmit nem lehetett látni odakint.

Berlinbe 12 óra utazás után érkezünk, volt közben ragyogó napsütés, inakba kúszó hideg nyirkosság, kellemes őszutó, eső váltakozva. Este fél 8-kor Berlin autóbuszparkolójában MK 60 éves biztosítási ügynök vár, virágcsokor, öltöny, elegáns hosszú kabát. A felesége, az én régi osztálytársnőm még magyar órát tart valahol a város túlsó végében, vele csak otthon találkozom majd. Kényelmes autóba szállunk, szó szerint angol társalgással. Vilmersdorf kerület, Grunewald negyed, Bernadotte strasse. Kényelmes kis szobába vezet Mih, ami elköltözése előtt a lányuké volt, az ágy mellett hímzett hófehér terítős asztal, szép kis vázába tehetem virágomat. Ezüstszín tálcán Bismarck ásványvíz, pohár. A szobával szemközt fürdőszoba, a zöld minden árnyalatában mozaikcsempe derékig, ezen felül tükör, aranyszín csapok. A padlón fehér bolyhos szőnyegek. A vécépapír finom és barack illattal bír. Később kiderül, hogy mindez hiába, ha az emberi végtermék soha nem rózsaillatú, még a gazdagoknál sem. Ezt Ani mondogatta nevetve, ha a férje kijött valamelyik vécéből és nekiállt szellőztetni.

Ő fél 10-kor kerül elő, s már az ajtóból kiáltja: hol az Erzsi? Ölelések. Ovális étkezőasztalon fehér abrosz, herendi porcelán, gyertyatartó égő gyertyákkal, virág, Ani chili con carnét tesz az asztalra (darált marhahús vörösbabbal, inkább levesszerű, de sűrű). Meglepődök, hogy most vacsorázunk, de ők ilyentájt esznek, mert éjjel 2 tájban fekszenek le. Belenyugszom, hogy még úgyis beszélgetünk, és kétszer is veszek a finom chiliből. Ani még kiüríti a hűtőt és az asztalra pakolja a desszertkínálatot, fagylaltok, egyéb krémek, sütemények. Na, ebből már módjával.

Odaadom a két Aponyi-mintás szalvétát a herendi készletükhöz, ezt előzetes kérdezősködés után vettem a József Nádor téri herendi mintaboltban. Azt is előre megírta barátnőm, nehogy bort vigyek, senki nem issza, és mindenkitől azt kapnak ajándékba. Ani körülményesen és alaposan kikérdez, miféle bort szeretek, minden van, miután fehéret kérek, háromfélét hoz be, válasszak, mert azt csak én iszom majd. Kiválasztok egy Rioja nevű spanyol bort. Ezt néhány napig ittam, ezután egy Ruppertsberger nevű, 5 éves bajorországi bor fogyott el, elutazásom előtti estéig. Ani csak teát iszik, Mih csak kólát, este néha sört a vacsorához.

A lakás. Amerikai stílusú konyha, balra lépcsőlejáró Mih irodájába. Az étkezőtől jobbra a konyhai berendezés, mosogatógéppel, tálalóval, fölül-oldalt szekrények, villanytűzhely. Jobbra a nappali fekete süppedős bőrgarnitúrával, szekrénysor, plafonig érő könyvek, herendi gyűjtemény, tévé, valódi kandalló, előtte csinos farakás. Csak ősz elején és tavasszal, vagy nagyon hűvös nyáridőben gyújtanak be. L alakban nyílik a nyitott terasz, asztal székekkel, hűtőszekrény, olajsütő, kis konténerekben és műanyag ládákban ásványvíz, sör, kóla, bor. A nappali oldalai teljes ablakosak, a hálószoba teraszra néző oldala is teljes üvegajtó.

A ház alagsorában feszített víztükrű húszméteres úszómedence, keringtető, gombnyomásra egy erős vízsugár élményfürdővé varázsolja. Hófehér pihenőágyak, zuhanyozó, pihenőszoba napággyal, odébb svéd szauna. A hőmérséklet az egész légtérben állandóan 31 fok.

Berlin tehetős negyede a Bernadottestrasse, erdő közepére épültek a diplomata, nagyköveti házak. A kis utcákon, parányi tereken csak a fehér házak, kocsibeállók, garázsok helyének vágtak ki fákat, egyebütt nyolcvan-száz éve bólogatnak itt tölgyek, platánok, fenyők. Öt perc gyaloglás után ott az érintetlen erdő, az út kis patak fölötti fahídhoz vezet, majd ovális tóba torkollik. Nyáron fürdőzőparadicsom, most partján kutyák játszanak, belegázolnak a vízbe, hogy csatakosan, sárosan lihegjenek hazafelé. Vadászkastély, lovarda, vadászmúzeum, étterem.

Itt vagyok tehát nyolc évi hívások után kedves osztálytársam, gyerekkori barátnőm házában. Az első reggeltől tanúja lehetek a lakók életritmusának. Általában 9-10 órakor kelnek, Mih lenéz az irodájába, Ani jógázik, telefonál, reggelit készít, telefonál. Mih jön-megy, víz zubog a kádba, fürdik, dél körül megeszi felesége által nagy gonddal készített, mindig szénhidrátból álló reggelijét: négy vékony barna zsömle félbevágva, vagy kenyér pirítva vagy anélkül, melaszos, karamellizált cukornádsziruppal, lekvárral, mézzel, zöld tea. Nekem a reggeli cappuccinóval és ásványvízzel kezdődik, de Ani tíz napon át mindent elém tesz: frissen kifacsart narancslé, ananász, banán, kakigyümölcs, füge, vajkörte, zöld tea friss borsmentával vagy gyümölcstea, Kellogs Frosties gabonapehely, joghurt, tej vagy tejszín. De nincs vége: csokoládéforgáccsal dúsított joghurt, sültalmás joghurt, magvas zsömle vagy sötét magvas kenyér pirítva vagy frissen, cukornádszirup, likőrrel ízesített feketecseresznye-dzsem à la tante, sárgabaracklekvár, narancsdzsem, Raclette francia sajtszeletek, különféle camembert, juhsajtok, sonkafélék.

A zöld tea elkészítése kissé ceremoniális számomra. A vizet fölforralja, kiviszi a teraszra lehűlni. Mutatja a teahőmérőt, 60-70 fokos vízzel önti le a zöld teát, öt percig állni hagyja, majd leszűri. A hőmérőn föltüntetve a teavíz hőmérséklete: a gyümölcstea 55 fokon jó, fekete tea 99 fokon. A zöld teát háromszor forrázza le, mindegyik öntésnek más íze van. De megjegyzi, hogy a lánya nem szereti másodszorra, szerinte mosogatóléíze van. Hm. A szaga tényleg olyan.

Az avocadókrémet pirított kenyérre kenjük. Az avocadót meghámozzuk, a magról leszedve összetörjük a vajszerű húst, kis citromlé barnulás ellen, oreganó, bazsalikom, kakukkfű, illetve bármilyen zöldfűszer, pici bors. Ha nem használjuk föl azonnal a krémet, a mag köré borítjuk, mielőtt tálkába helyezzük, nem barnul meg és nem lesz élvezhetetlen szürkés színű később. Majd mindig együtt csináltuk a kaját, bár mindig azt mondta: „csak ülj le és mesélj”. A hét folyamán még megtanultam tiramisut csinálni (félóra se volt mindent beleszámolva), főztünk vargányalevest, sütöttünk Raclettet kukoricával, baconnal. De egyszerű ételeket ettünk: párolt brokkoli-karfiol-burgonya sajtszósszal leöntve, kukoricával körítve, afrikai sügér rántva burgonyasalátákkal.

Ettünk „úton-útfélen”, Európa második legnagyobb áruházában, a Kadewe-ben zöldsaláta-tálat készítettem magamnak, a Wertheimben olajbogyó, grillezett cukkini, pirított gombafejek, mozzarellagombócok. A Potsdamerplatzon a császári ház melletti üveghenger épület bajor éttermében alkoholmentes búzasört ittam, ezt hatalmas rézüstben helyben készítik. Grillezett borjúmáj volt előtte burgonyapürével, óriás zöldbabbal, grillezett sárgarépával, vajas-fahéjas prézlibe forgatott krumplinudlival, melynek körítése ribizli, csillaggyümölcs, kiwi, narancs, kis kancsóban vaníliaszószt adtak mellé. Ettem Ani magyar óráin a hallgatók által készített farsangi fánkot szilva- és baracklekvárral, Ani lányánál palacsintát vaníliaszósszal, tojáslikőrrel, mazsolás-vaníliás túróval, házi szilvalekvárral, mézzel.

Péntek délben egy másik régi iskolatársunkkal, kinek férje itt gondnok, a Kadewe áruházba készülünk, Európa második legnagyobb áruházába. Az áruház teljes háztömbnyi, kilenc emelete van. Inkább múzeumnak nevezném, egyfajta termékből hihetetlen sokféle van kiállítva, és mindenhonnan. A legemlékezetesebb maradt a sajtkerület, amit a szaga után könnyű megtalálni, már a földszinti liftben érezni az átható sajtszagot. Több órát itt lődörgünk, én elakadok a játékmaci-osztályon, mert egyszerűen nem tudom kiválasztani, melyiket vinném haza. Mikor megunjuk, sétakocsizunk a Kurfürsdammon (Kudamnak becézik).

Este vendégség, Ani lánya és 8 éves unokája, előbbi iskolatársunk is meghívott. Vacsora az asztali grillben sütött Raclette sajt. Kellemes, vidám társalgás, majd vidám közös mosogatás. Mih félig elmossa a kis sajtos lapátokat, mielőtt a mosogatógépbe kerül, különben a sajt ráragadna a belső szerelvényekre. A vacsoramaradványoktól megfosztott asztalon Ben kedvenc játékaival játszunk, ez egy összerakható fatorony, amikből kis téglákat úgy kell kipöckölni, hogy ne omoljon össze. Akinél összeomlik a torony, az veszít, első játékosként természetesen én. Kártyázunk is, römikártya kerül elő, de nem rablózunk, nem is kanasztázunk, egyenletesen elosztják a kártyákat, majd mindenki egyet fölcsap középre. Ha Jumbo, szalutálni kell, a Dámánál hangosan mondani: Bonjour Madame, a Királynál Bonjour Messieur, az Ásznál kézzel villámgyorsan betakarni a lapot. Aki mást csinál, mást mond vagy utoljára takar, veszít és a középre összegyűlt kártyacsomót a sajátjához kell csapnia. Nem tudom, kell-e mondanom, kinek volt a legnagyobb csomója Lefekvés előtt Ani a másnapot tervezi: délután kirándulás az erdőbe, utána színház, méghozzá az én tiszteletemre revű, ennek a szövegét nem kell érteni.

Hajnalban fölébredek, de nem tudnék mit csinálni, mindenki alszik. Taichizom, majd fekszem fél 10-ig, ez általában így alakult. Ani a konyhában telefonon intézkedik, közben csinálja férje négy szendvicsét, mosogat, nekem készít reggelit vagy engem informál, mit hol találok (az se telik kevesebb időbe, mintha elém tenné), ő menetközben reggelizik. Délben elmegy mosdani, süti a haját, állandóan készül, hogy elinduljon velem bárhová, most például az erdőbe, de újabb telefon akadályozza. Bevásárolni is el kell menni, elmegy egy óra.

A Reichert szupermarketben csodálom az önkiszolgáló teavásárlást. Konténeren zárt, elöl nyitható üveg vagy műanyag tégelyekben zöld és fekete tea, gyümölcsteák száz változata vár arra, hogy a bennük lévő kis lapáttal celofánzacskóba adagoljam a kiválasztott tealevél-halmot. A zacskókat kis mérlegen lemérem, leragaszthatom. Hazaérve hevenyészünk egy sütemény-gyümölcs ebédet. Ani fölbont egy hatalmas kuglófot, Mih kedvenc süteményét. Cukrozott gyümölcsdarabokkal, mazsolával, csokoládészilánkokkal dúsított méregdrága süteményből egy szelet elég ebédre teával, capuccinóval. Néhányszor főzött kávét is ittam, de csak ha amúgy is főzni kellett, vendégnek vagy a tiramisu számára.

Az energiaebéd után az idő sürget, Ani viszont még nem ér rá, a férj vállalja kíséretemet az erdőre, a tóhoz. Mih lépteihez igazítom az enyéimet, közben angolul beszélgetünk. Szerencse, hogy ide elég a konyhanyelv, mert sokat felejtettem. A vadászkastélyt lefotózom, a lovardában a lovakat is, majd kézmosás ürügyén bekukkantunk a vadászétterembe. Szarvasagancsokból impozáns csillárok lógnak a mennyezeten. Az ilyesmit otthon se bírom, egyre a lelőtt állatokra emlékeztet. Végszóra szembe jön velünk Ani, vele keressük az erdei toalettet, aztán sietni kell. Segítek teríteni a rántott sügérhez, vacsora után rohanunk le az uszodába zuhanyozni. Sokszor használja Ani a lenti zuhanyt, fönt nem kell fölmosnia a fürdőszobát. Mih felöltözve vár, Ani viszont az utolsó másodpercekig meztelenül rohangál, pár perc alatt öltözik. Szerencsémre elhoztam kék kiskosztümömet, ezt veszem magamra fehér fölsőrésszel, Ani feketét fehér blúzzal. Ha nem lenne színházi öltözékem, Aninak több dolga lenne, mire talál valamit nekem a sajátjaiból. A kettőnk közti tíz kiló különbség akkor még megvolt.

A Friedrichstattpalast a város túlsó részén, 25 perces autóútra van, 8 óra előtt 5 perccel érünk be. Ani vezetett, míg parkolóhelyet keres, Mih elindul velem a lépcsőn, közben vesz nekem egy műsorfüzetet (hatalmas, több oldalas színes mappa) és beadjuk a kabátokat (1,30 euró a ruhatár, mennyi lehet egy jegy? Nem merek rákérdezni, bár Ani elmondaná, ahogy itt mindenki mindent megmond mindenkinek, félig felöltözve vagy épp meztelenül szaladgál, s nem foglalkozik azzal, hogy ki mit szól erre. Nincs sértődés, prűdség, szokásoson fölüli udvariasság, mégis mindenki decens, soha nem kihívó.

A revű szép, bár itthon nem érdekel. Így itt ülni élvezetes, nemcsak szólótáncok, tánc, ének. A másodpercek alatt kinyitott, a szám végén pillanatok alatt összecsukható trapézon ugróművészek, hatalmas akváriumban úszkáló hölgyek, kör alakú süllyeszthető színpadrészen emelik ki a színpad alól. Díszelőadás, a színház 20. évfordulóját ünnepli. Fél 11-kor megyünk haza, fürkészem az eget, aznapra ígértek Hold-fogyatkozást. Később se tudok ezért kimenni a házból, bonyolult lenne „kikéredzkedni”, mert a társasházat este biztonsági zárak őrzik, ezeket én nem tudnám. A már tapasztalt gondoskodások és féltések ismeretében kiterjedt megbeszélés előzné meg Hold-néző programomat, és már így is sok időt fordítanak rám.

Reggel nagy izgalom, „korán” indulunk a semlini golfmezőkre, ami másfél óra autóút. Már tapasztaltuk, hogy téli öltözékem csak otthon elég, de itt négy-ötórás szabadban tartózkodásra nem, Ani kasmírpulóvereket, nadrágom alá macskanadrágot, kesztyűt, fejpántot ás ki szekrényéből. Fél 12-kor indulunk, egy órakor a hotelban pályajegyet váltanak, labdákat bérelnek, majd a gyakorlópályán fél óra kemény gyakorlás következik. Hatvan labdából négyszer nem találok, a többi még messze is megy. A pályán már nem üthetek, csak akik tudnak, a pálya épségére így vigyáznak. A bérlés egyébként is drága, nem darabra megy, hanem fejenként. De jó sétálni a süppedős gyepszőnyegen, fotózok, nézelődöm, csipkebogyót majszolok a bokrokról. Egyszer találok egy labdát, jó ösztönnel elteszem, tovább keresek a magas fűben. Nevetve mondják, hogy a gyerekek is jó pénzt szoktak ezzel keresni. De hogyan? nem tudatosul bennem, de mivel mozogni kell, hogy ne fázzak, direkt jól jön a keresés láza.

A 18 pályából a délutáni sötétség korai beállta miatt csak 13-at tudunk bejárni. Egy étterem előtt áll meg az autó, és én most valóban örülök a beharangozott vacsorának, mert nagyon éhes lettem, meg tudnék enni egy teljes menüt. Ám visszafogom magam, Mih is csak gombalevest kér. Ani mondja, itt kell megkóstolni az echte császármorzsát, miközben rendel, részletesen elmondja, hogy sűrű, vajjal-mazsolával kevert fahéjas-cukros palacsintatésztából sütik, majd csinos háromszögekre vágva, porcukorral megszórva tálalják, mellé üvegtálkában szilvakompótot adtak. Elszundítok a visszafelé úton. Otthon nagy mosogatás következik, Mih saját golfütőit én moshatom el, miközben ott áll, segít és magyaráz, hogyan kell. Szigorúnak tetteti magát, vegyem komolyan a dolgot, ki is teszem a lelkem, olyan alapos vagyok. Odaadom a délután folyamán talált tizenegy labdát, mire Mih kifizet 11 eurót. Hát így keresnek a gyerekek pénzt ezzel! esik le a tantusz. Poénból el is fogadom, és elgondolom, hogy nekik munkának számít, amit én szórakozásból csináltam.

Aztán Anival lemegyünk a háziakkal közös uszodába, amit szerencsére mások most nem akarnak használni. Szaunázunk, szoláriumozunk, kényelmes nyugágyakon pihenünk, közben véget nem érően beszélünk. Végül úszni megyek, Ani csak megmártja magát, nemigen szeret úszni, én nagyon élvezem. Éjfél után egy óráig lenn vagyunk.

Hétfőn reggel gyertyafény és a herendi teríték fogad, virág, ajándékok: „Boldog születésnapot!” Egy poénos, 1 márka feliratú karóra, zöld teakülönlegesség és két új film van a terítékem előtt, Ani mondja, nyugodtan visszaadhatom, ami nem tetszik, nem gond, ők mindig megkérdezik a megajándékozottat, kéri-e vagy mást kér az adott ajándék helyett, nem tudhatják, ki minek örülne jobban. Nem hordok órát, de elfogadom, egyrészt mert nagyon jópofa, másrészt mikor egyedül lófrálok és időre várom az értem jövőket, segítség lehet. Úgyhogy nem is választok, hanem mind a három ajándékot elfogadhatom, Ani biztat is rá. Ő közben a szokásos tevékenységét folytatja, de közben előszed a szekrény mélyéről régi osztályképeket, s persze elbeszélgetjük a délelőttöt. Én még ki akarok menni az erdőre, de senki nem ér rá (ennek magamban örülök, mert nem a lóhalálában sétát szeretem, hanem a körülnézőst). Ani fölszerel mobillal, tanácsokkal, amit ötször elmond, mint egy kisgyereknek. Ez máskor is szokása, mindenkit mindig mindennel ellát, és részletesen magyaráz álló nap.

Az erdőben csodálatos egyedül, nem kell rohanni, a lovardánál elbeszélgetek az egyik lóval, persze lovagolni nem lehet, egyrészt drága, másrészt idő sincs. Indulás után fél órával Ani már hív mobilon, merre vagyok, ne vesszek el. Amikor hazaérek, készülni kell, Ani a város másik felébe jár magyar nyelvet tanítani, és ma vele megyek. Persze előbb ebédelünk. Útközben stratégiát dolgozunk ki, mit mondjak magamról, egyszerű vagy összetett mondatokban, mert a hallgatók azt fogják kielemezni, amit tőlem hallottak, és minden csoport más nyelvtudással rendelkezik. Az óra kezdetén marcipános mézessüteményes zacskót nyit fel, ugyanis egy német lánynak is aznap van a szülinapja. Ezután két és fél órán keresztül tanít megállás nélkül, én is tanulok némi németet. Az iskola folyosója tetszik, fényképezek. A polcokon, szekrényeken a gyerekek állat formájú művei. Kérdésemre elmondják, hogy lufit fújnak föl, majd vizes színes papírt ragasztanak rá és így alakítanak ki különféle állatfigurákat. Nagyon kedves látvány.

Kijőve innen megyünk egy teltowi öregek otthonába, ahol Mih nagynénje élt 83 éves koráig, amikor is egy héttel érkezésem előtt meghalt. Az otthon gyönyörű épületét fényképezem, belül is, hogy itthon össze tudjam hasonlítani a csepelivel. Mih a tantija szobájában ül egy sámlin, iratokat tépdes egy kukazsákba. Bőröndöt, faliórát, hajszárítót, vázát, apróbb tárgyakat kínálnak a másik születésnapos hallgatónak is, aki most velünk jött. Bepakolom a bőröndbe, amiről úgy gondolom, tudom használni majd. Mih majd hazamegy a saját kocsiján, mi hazavisszük a hallgatót. Kiszállunk a pónilovait megnézni, nagyon öregek, 33, 28, 24, 19 éves. Megsimogatom hihetetlenül puha, vastag bundájukat, majd a puha szőrű fekete házimacskát is megdajkálom. Hazaérve csokoládédarabokkal ízesített sültalmás joghurt, vajkörte és bor a vacsorám, nem bírok a finomságoknak ellenállni.

Kedden délig a szokásos idill, majd a zoo-ba készülök. Ani egy flakon meleg teával és zsebpénzzel töm, feltétlenül ebédeljek majd az étteremben. Jó tanácsokkal is ellát, amit szokásom szerint nemigen fogadok meg. Ani mindenkinek mindent állandóan elmondott, de a szövege nem megterhelő, legfeljebb magamban túlzottnak tartom, bár elővigyázatossága néha kifejezetten jól jön, mert sokszor figyelmetlenségem áldozata lettem. Egyébként Mihnek is szokása folyamatosan kommunikálni mindenkivel. Először féltem, hogy ez zavarni fog engem, aki hozzászokott elmélyülésekhez és csöndes munkákhoz. De nem zavart, és megértettem, ők így élnek. Ha valamit mondtam és Ani válaszolt rá, azonnal lefordította Mihnek is, ahogy megjelent. De ha Mih mondott valamit, Ani azonnal nekem is mondta. Ha valaki telefonált, az egész történetet elmesélte nekem és a férjének is. Ani folyamatosan csinált valamit, amit telefonok szakítottak félbe, de mindent túl részletesen, aprólékosan és odakoncentrálva csinált, mindent folyamatosan elmagyarázta. Engem is kérdezgetett az otthoni dolgokról és én referáltam is neki tisztességesen mindenre.

Mih elkocsiztat az Állatkertbe, megveszi a belépőjegyet, kezet fog, jó szórakozást kíván: See you later! Egy 36-os filmet elfényképezek, olyan sok különleges madár és más állat van itt. Fél négykor Ani telefonon navigálni kezd, hol szálljak buszra, hogy a Rózsasarokhoz érjek, ahonnan már hazatalálok. Természetesen nem találok így se azonnal buszmegállót, de ez annak köszönhető, hogy nem figyeltem az eligazítására. De mutogatással hamar célba érek, kis angollal is bárki útbaigazít. Most az történt, hogy cédulámon a 219-es busz szerepel, föl is szállok, de szerencsére rögtön kiderül, ez nem oda megy. Mutatom a cédulát a sofőrnek, tollal átírja a számot: 129-es. Ezzel kell a Roseneckre mennem, de arra sokat várok, mondom is magamban, otthon érzem magam. Félóra múlva érkezik a „doubledecker”, az emeleten elöl ülök le, hogy körpanorámában lássam magam előtt az utat övező épületeket, áruházakat.

Otthon Aninak segítek tálalni, sajtszósszal lesütött brokkoli, sült burgonya, kukorica van. Újabb magyar órára megyünk egy másik városrészbe, egy kis gyárirodába. Galvántechnikus házaspár és kereskedelmi alkalmazott van itt, nekik másképp kell előadnom kis életrajzomat, kevesebbet tudnak. A galvántechnikus különleges műtárgyakat készít, gyerekcipőket, szárított gyümölcsöket, leveleket, egyéb tárgyakat galvanizál. Mintha fémből lenne a mű, de a részletek igaziak, dekoratív dísztárgy. Lelkendezve nézem a szekrényben lévő szépségeket, erre a nő keres egy gingko biloba levélből készített brosst, és nekem adja ajándékba: nagyon örül, ha valaki értékeli a művészetüket. Van egy halvány sejtésem, hogy Ani elnézően néz az ilyenekre, neki nem jelentenek ezek semmit. Jó hangulatban folyik az óra, már néha németül is bele tudok szólni. Annak különösen örülök, hogy hasznát vehetem vizuális német tudásomnak, a hallott szavakat kivétel nélkül helyesen jegyzeteltem le. Ani többször is megkérdez, bár tökéletesen tud magyarul, de a 28 év alatt született kifejezésekben kicsit bizonytalan.

A szerda fél délutánját elsétálgatom a környező utcákon, mikor fázom, bemegyek nézelődni egy papírüzletbe, később egy reformélelmiszereket árusító boltocskába, ahol már szédülök a sok látnivalótól. Egyedül vagyok az üzletben, és félóra után még üres a kosaram, néha magamon érzem az eladónő udvarias, de kíváncsi tekintetét. Nem tudok dönteni, nagyon drága minden, ha kell, ezeket otthon is megvehetem. Ani csörgő mobilja ment meg, mire sikerül előásnom a táskámból, az eladónő hátrarohan, hogy mi történt? Most már van indokom, miért távozom sietősen és vásárlás nélkül az üzletből, az eladó elnéző mosolya kíséretében.

Ani értem jön a városháza elé, másik áruházba visz, a Wertheim-be. Neki magánórája van, más hivatalos ügyei. Itt jó sok időt töltök, keverek a salátabárban egy jó kis salátát, és épp a desszerten töröm a fejem, mikor eszembe jut, hogy Ani lányához megyünk este palacsintázni. Már ott van egy szőke nő néger kislányával, akik Bennel vidáman nevetgéltek palacsintájuk mellett. Az asztal roskadásig öntetekkel, töltelékekkel. „Kis” Ani minden óriási palacsintát külön frissen süt és borít a tányérunkra. Már egy után is telítve érzem magam, de még egyet megeszek és természetesen más se tud ellenállni. Otthon Anit fordítási munka várja, így én mehetek le szaunázni, szoláriumozni, úszni. Két óra hosszat élvezkedem, majd alvás.

Csütörtökön gombokat varrok föl Ani néhány holmijára, erről eszembe jut, hogy ő már itthon is mást bízott meg ezzel a feladattal. Most is derűsen mondja, hogy Mih nem bírja begombolni azt a gombot, amit ő varr föl. Később segítek a vargányaleves, majd a tiramisu elkészítésében is, közben most is mesélek az itthoni dolgokról, régi élményeinkről. Nem ebédelünk azonnal, készülünk a Reichstaghoz. Ani utazás közben is szünet nélkül mutogat és meséli a történelmi eseményeket. Ez minden autózásnál így van, de csak sokadszorra kezdem megjegyezni a fontosabb épületeket, tereket, templomokat. A Reichstag új üvegkupolájába megyünk föl alig negyed órás utcai lépcsős sorbaállás után, innen belátjuk az egész várost. Hazaérve vacsorázunk, megint az időt kiszámítva rohan a kocsi az iskolába, útközben kitesszük Miht a szociális otthonnál. A tanfolyam megint az iskolában van, de most egészen kezdőknek mesélek magamról rövid, kijelentő mondatokban. Nem könnyű úgy gondolkozni, mintha én lennék kezdő magyarul tanuló, de nagyon élvezem ezt is.

Este elmegyünk Mihért, majd Ani lányához a város másik végébe, hogy elvigyünk egy doboz tiramisut. Innen betérünk egy lelkésznőhöz, akinek kérésére már korábban elvállaltam, hogy a Deák téri evangélikus lelkészi hivatalba elviszek egy karácsonyi csomagot. A csomag több kilós táska, külön még egy több kilós csillag alakú gyertya. Ismét későn vacsoráztunk. Ani ezután megtartja előre bezengett „divatbemutatóját”. Összes cuccát fölpróbálja, legalább a felét nekem adja, mert alig fér bele vagy megunta. Már látjuk, hogy egy bőrönd és egy táska nem elég, kell még egy nagy bőrönd.

Pénteken korán kelünk, tíz órára a papnál megbeszélés van a tanti búcsúztatásával és temetésével kapcsolatosan. Nem csodálkozom az izgalmukon, mert ilyentájt szoktak fölkelni. Engem kitesznek egy óriási kertészáruházban, délben értem jönnek. Itt veszek kis ajándékokat a lányoknak és magamnak is valamit a lakásba. Ebédelni hazamegyünk, megesszük a vargányalevest, tiramisut, majd indulunk, én a Kulturforumban műtárgyakat nézegetek órákig, miközben Ani órát tart valahol. Nézegetem a középkori barokk mesterek vallási témájú remekműveit, számítógépen a festmények részeit kinagyítva is alaposan megvizsgálhatom. Letelt az idő, kimegyek, de Ani még sehol, addig a közelben fényképezem a modern szobrokat. Ani aztán sietve érkezik, a közeli Potsdamerplatzra mentünk gyalog. A meghagyott császári otthon köré építették az üvegből és fémből készült csodapalotákat, de 90-ben még semmi nem volt itt, a berlini falat lebontása után kezdődött az építkezés, ami miatt a császári épületet alapzattal együtt 30 méterre odébb tolták.

A henger alakú üvegépület bajor éttermében specialitásokat lehet enni. Grillezett borjúmájat kérek sült zöldségekkel, mert a knédlit én nem szeretem, édességet nem akarok, Ani úgyis elfelezi velem diós-prézlis-fahéjas nudliját, amit rengeteg gyümölcs körít. Élvezettel mártogatjuk a falatokat finom vaníliamártásba. Iszom egy búzasört is, ami kellemesen felüdít. Mih egy hihetetlenül nagy főtt csülköt kap a tányérjára, csudavicces. Ebből is kapunk egy falatot, a férj a szokott kedvességével mosolyog mindenen. Biztatnak, hogy rendeljek még bármit. Még megkóstolnék egy fagylaltkelyhet, de az már a gyomrom rovására menne, kereken nemet intek. Itt köszönöm meg nekik a kilenc napi vendéglátást, hogy annyifelé elkísértek, mindennel elláttak, az ajándékokat.

Fél 8-kor Anival még elmegyünk a Reichertbe, méregetek ki teákat, veszek egy darab sajtot itthonra, aztán ott is felejtjük reggel a hűtőszekrényben. Kár, hogy kevés az idő, szívesen elszöszmötölnék itt órákig. Mindent ő fizet, odaadom neki húsz eurómat, amit másnap reggel visszaad, és még ad hozzá, nehogy pénz nélkül legyek az úton, valamint hogy vegyek itthon a nővérének hajsütővasat, mert azt elfelejtette. Rám bíz még naptárakat (én is kapok, Mih irodájából gyönyörű alpesi tájakkal), vigyem el bátyjának a karácsonyi ajándékok mellé. A bőröndbe teszem még a lelkésznő küldeményét is. Már minden helyem betelt, de még egy rakás cucc van a padlón, akkor jön rá, hogy Mihnek elfelejtett szólni, hozzon bőröndöt a tanti raktárkészletéből. Kocsiba ülünk és elmegyünk érte. Csodálkozom, hogy este 9-kor ezért még egy plusz utat képes emiatt megtenni. Bár ő tehet róla, ha annyi cuccot sóz rám, hogy nem bírom másképp elvinni. Egy táskával jöttem Berlinbe, most meg itt áll előttem két hatalmas bőrönd, a táskám és még egy kisebb sporttáska. Egy csomó apróság már csak úgy fér el, hogy a majdnem zárt bőröndök oldalába apránként dugdosok összegyűrhetőbb holmikat. Aztán részletesen kikérdez, mit szeretnék a magvas zsömlémre, amit az útra csomagol, milyen teát, gyümölcsöt vinnék. Hiába hárítom, ne fáradjon, hosszú úton jobb, ha semmit nem eszem, de ha ennék, majd veszek valahol valamit, megrakja a zsömléket sajttal, haza is hoztam ugyanúgy.

Szombatra esik a hazautazás, mindketten kikísérnek a buszpályaudvarra, ahol a kilenc személyes Mercedesen már csak az én helyem üres. Ani még pénzt ad a sofőrnek, hogy engem egészen hazáig vigyen, a négy behemóttal nem tudnék hazamenni. Elbúcsúzunk, majd elindul a kényelmes nagy kocsi, este fél 8-ra pedig már otthon is vagyok. A sofőr egy másik nőt is kapuig szállít, majd engem is kitesz a bőröndökkel együtt.  Hazaértem.

(Sok képet készítettem, de még nem digitálison, majd be fogom szkennelni.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Berlini vendéghez

(Zalán, 2012.09.19 13:58)

Szavamra, újgazdagék kipipálhattak veled egy újabb jótéteményt, nem igaz? minden jó, minden szép, mindenre telik. Pár fillér meg se kottyan nekik, meg egy plusz tál étel, és elmondhatják, hogy milyen jót cselekedtek valakivel, akinek nemrég halt meg az anyja.