Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Uzsabánya, Sümeg-Kecskevár kőfejtő

2012.04.12

    –Azt hallottam, hogy …

–Gyere csak! Uzsabányára a Nagy Láz-hegyre megyünk egy szeptemberi délelőtt, délután a sümegi Kecskevárba.

–Hány hely van még? szólnék a nővéremnek is, imád kirándulni és minden követ összeszed az utcán. A kolléganőm is szeretne jönni, tudod, akivel a kiállításon beszéltél.

–Gyertek csak, szívesen látunk benneteket!

Hívom Marit is, van kedved? foglalok három helyet a buszon.

–Kisi! kimegyek délután, jó? segítek a standon.

Ismerős nem lévén a tájékon, égen-földön keresem a Vasúttörténeti Parkot, közben tűz a fejemre isten napja nyolcvan fokkal, már-már visszafordulnék, ha nem én lennék én, aki szinte sose fordul vissza, főleg pedig utálja megszegni az ígéretét.

A hatalmas csarnok elején vagyunk, itt fogja Kisi három napig árulni környezetvédelmi magazinjainkat, könyveinket. Én is kijövök segíteni, míg egyikünk bámészkodik, a másik árul. Szombat-vasárnap felváltva járjuk a börzét, tömérdek pénzt költök el, közben ámulok és bámulok, mert ilyen óriási ásványbörzén még nem voltam, a világ minden tájáról lehet ásványokat találni.

Közeledik a szeptemberi kirándulás. Kisi meghátrál, amilyen nagy volt a fellángolása, olyan érdektelenné vált, de Mari lázasan készülődik. Azt tudjuk csak, hogy kalapács és véső kell, sapka a fejünkre, uzsonna, gyümölcs, ivóvíz, kávé. És ötkor kell kelni, fél 7-re a Flórián téren lenni, a Szentendréről érkező nagy buszhoz.

Gizus sárga és halványzöld papírt osztogat mindenkinek, az uzsabányai bazaltkőfejtőről. Tanulmányozásra van elég óránk az utazáson, elolvasom párszor, aztán a helyszínen mindent találok, beazonosítok szépen. Gondolom én, a naiv és járatlan kezdő, hiába próbálom a fejembe vésni az ismeretlen neveket. Mari ásványos kiskönyvébe mélyed, ott próbálja megtalálni a leírt ásványokat, amelyek tényleg szépek. De honnan fogjuk a helyszínen megismerni? kár ezzel foglalkozni, nézzük inkább a tájat, majd lesz valahogy.

Uzsabánya, Nagy-Láz-hegy

Hosszan megyünk, sok szép tájat látunk a Balatonfelvidékből, mire befordul a busz a kőfejtőbe. Senkit nem ismerünk, de ismerkedni ráérünk, amúgy mindenki rohan szerteszéjjel. Hátramaradunk Marival és totózunk, mi lehet az a kő, amiben bármi lenne. Megfélemlítenek a hatalmas bazalttömbök, mi több, sziklák. Egy ideig csapkodunk össze-vissza, közben reggelizünk, de még evés közben is tipródunk, hogy fogunk szert tenni olyan szép kristályokra, amilyenek a könyvben láthatóak. Már látjuk, hogy kalapálás nélkül semmilyenekre, a szépségek a pannon bazaltban rejlenek. A papíron próbálom azonosítani a bazaltüregben talált zeolitokat, bár ezt az elnevezést akkor még nem ismertem. Szemem zongorázik a sorok között: analcim, apatit, apofillit, antigorit, gonnardit, ilmenit, kabazit, magnetit, nátrolit, phillipsit, szmektit, lizardit, tobermorit. Melyik lehet ezekből az, amit a kezemben látok? föladom, nem kell mindent első alkalommal tudni, így is hatalmas élmény a mai bányászat. Eddigi kirándulásainkon fák alatt bandukoltunk, bokrok sűrűjében csíptek a szúnyogok, most a kopár bányafal van soron.

A régiek sok mindent találnak. Márciusban a kisnánai bányában se találtunk egy megveszekedett opált sem a bányaudvaron, pedig a tévériporter ilyesmiről beszélt, amikor a nagy hírt bemondta. Persze, már látjuk, miért… nem tudtuk, hogy kalapálni kell, mert ahogy Mari hallotta, a riporter szerint az udvaron hevernek az opálok, csak föl kell szedni, megtanulni, milyen külseje van messziről annak a kőnek, ami közelről ásvány, vagy amiben a szépség belül van.

Ahogy telik az idő, rájövünk erre. Odaülök valaki közelébe, és figyelem, miket ver szétuzsai2a.jpg, a szétvertekben mit talál. Akkor látom, milyen szép belül néhány bazaltdarab, mikor nagyítóval is nézem. Néhányan kirakják egy sziklára leleteiket és ott hagyják. Tanakodunk Marival, hogy miért, és arra jutunk, hogy mutatóba, milyeneket kell keresni. Mert nyilván nem csak úgy szabad prédára, vigye, akinek kell, s tényleg nem is viszi el senki. Az ásványosok e divatját érdemes megtanulni. Később látjuk, hogy van olyan helyzet is, amikor tényleg prédára van kitéve. Ami nem, amellett ott van valami személyes ismertető, táska, kalapács stb.

Máris mennyit tanultam, elégedettség önt el. De riadót fújnak, hogy indulás tovább, a másik kőfejtőbe. Néhány kiló bazalt nyomja a hátamat, Mari is tömérdeket fejtett. Valaki odajön és mutatja, nézzem meg közelről, zöld, bordó, sárga kristályok is vannak a bazaltban. Ámuldozok. Ráérek megtudni, hogy a zöld uzsai1b.jpgcsillogás olivinkristály, azt még később, hogy ez már féldrágakőnek számít. Azt, hogy a bazaltok legfőbb összetevője ez, később egy könyvben olvasom. A zeolitokról később, klubesteken tudom meg, hogy szilikátok, mert víz van bennük, aztán még megismerek néhány nevet, például a leucit, mezolit, szkolecit, heulandit, laumontit, harmotom. A nátrolit nevet már itt Uzsabányán is hallottam valakitől, de kivetítőn közelről valóban jobban elkülöníthetők. Ahogy a neveket hozzá tudjuk rendelni az egyes képződményekhez, máris kedvesebb a szívünknek. S ha mégsem találjuk ki, jottányit sem érdekel, szépek és kész.

Sümeg

Alig fél órányira innen a sümegi Kecskevár kőfejtőbe megyünk, értelemszerűen felhagyott a neve. Mari messziről nézi a várat, lelkendezik, néhány éve itt járt busszal anyánkkal, ő fölmászott a vár tetejére, anyám lenn maradt. Na most te is fölmászhatsz, teszi hozzá. De a vár kicsit odébb van a bányától, szó nincs arról, hogy csak úgy átugorhatnánk, a Kecskevár is elég nagy.

Az emberek szétszélednek, néhányukkal már szót váltottam, de a nevüket csak később tudom meg. Itt felső-krétakori üledékes kőzet van, mészkő és márga. Falak és kövek, alul szárazságtűrő növények enyhítik a kopár falak sivárságát. Ezekben hippurites-003.jpgérdekes nevű fosszíliák: rudista kagyló, ami hasonlít egy magányos korallhoz, régen azok osztályába is sorolták, s csak később tették a kagylókhoz, amikor belsejüket megismerték. Lesznek grypheák, az osztrigafélék családjába tartozó kagylók, cyclolites korallok. A rudista kagylók méteresek is lehetnek – egy ilyet én nem mernék hazavinni, hova is raknám? és elviszi, aki talál. Itt van valahol a vicces nevű hippurites, radiolites, preradiolites, vaccinites – de ha az elnevezéseket nézegetem, attól egy ilyet se fogok találni. (A képen viszont egy hippurites látható.)

Gyerünk a falakhoz és az azokból lezúdult, s most szerteszét heverő kövekhez! Épp itt látok a földön egy érdekeset, mintha egy kagyló lenne a közepében. Épp hajolok érte, mikor egy lány odaszól: abban biztosan az van! fölveszem, egy szép, épen maradt félkagylót látok kéttenyérnyi mészkőben. Arról szó sem lehet, hogy körüle elkalapáljam a követ, ezért bár domináns a súlya, boldogan teszem a hátizsákomba első leletemként. Mászok följebb, közelebb kerülnek a szememhez a kődarabok, amik közül máris ismerős az egyik formája. Hippuriteszeket vagy radioliteszeket sose láttam, de a kődarabnak annyira szabályos a hajlata és a redőzete, hogy ez nem is lehet más, ugye nem?

„Takarodót” fújnak, ami számomra azért kedvező, mert elsőre sok volt az égető napfény alatti kotorászás. Összeszedtem jó pár kagylótöredéket meg korallt,  Marit pedig már rég elvesztettem. A buszban mondja, fölment a fal tetejére kotorni, ott talált nem is egy disznószívet, amit a szaknyelv trochactaeon-csigának titulál. Honnan tudtad, hogy ez az? megkérdeztem valakit, mondja rejtélyesen.

A buszban meleg van, de jólesik leülni, eddig nem is éreztem, hogy ennyire elfáradtam. Még hosszú út vár ránk hazáig, alszunk egy jót addig, aztán a busz megáll egy útbaeső kocsmában, mindenki leszáll kávéra, üdítőre, egyéb dolgokra. Aztán befut a buszunk Budapesten, hazaérünk. Fürdő, vacsora, aztán több tálcára kipakoljuk köveinket és nagyítóval próbáljuk kitalálni, mit is találtunk. Még a múltkori Hegyestűtől emlékbe elhozott kis kocka bazaltot is megnézem majd a nagyítóval, és majdnem felsikítok, mikor megtalálom benne, igaz, miniben az összes olyat, amilyen a másikban is volt. Kivéve a fehéreket. 

Fotógépet sajnos, nem vittünk magunkkal, de utólag készült jó néhány az uzsai szépségekről. A következő kirándulást hatalmas izgalommal várjuk: Gyöngyössolymos, Cserkő-bánya.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.