Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Tiszta-Far-Tető

2012.04.16

De hagyjuk a filozófiát, hiszen ásványgyűjtő túrára indulunk, melyről Fe csodálatos képsorozatot küldött, Nemes-Far-Tető címmel – s nem nézek az ő okai után…

Kerek egy héttel zsúnypusztai–príblicei túránk után újra elindult velünk fél 8-kor a kissé megviselt busz. Tiszta-Far-Tetőn egy metabazalt bánya található ( és ez is netes forrás – loptam) ahol 2010. június 5-én két órát töltöttünk el. p1010042.jpgHa Rudabányával egy napon nem is emlegetném, egy kis hasonlóság azért vitathatatlan: vöröses dombok, bányafalak között–alatt helyeske tó, melynek zavaros barna vize nem ivásra, nem is úszásra való, de kedves látvány. Az anyag pedig, melyből a körülvevő bányafalak vannak – csodálatos. Sötétzöldje – nekem legalábbis – a szerpentinre hasonlít, máshol valamely agyagásvány jut eszembe.p1010046.jpg S vannak benne szép halványlila sávok, sötétbordó foltok, itt kvarcszemcse-halmazok, ott kvarckristályok, amott némi kalcit, mikroszkóppal nézve elvétve piritmorzsák. Kifejezetten dekoratív – még itthon is! 

p1010044.jpgSzép tehát a bánya – mégis továbbállunk délben, miután egy hatalmas bányagép alatt kissé meghűsöltünk.

Innen elég sokáig vitt minket jó sofőrünk, de szép volt közben a táj – itt-ott a már sajnos megszokott árvízi képpel – és a szokásos evésre-ivásra-szunyizásra is kellett idő.

 

Gyöngyösoroszinál vagyunk, a Károly-tárónál. A település melletti erdőbe csatakos-brunyás úton gyalogolunk, rövidesen patakzaj nyomja el a madárhangokat. A patak útja lejtős, így a víz olyan erővel csobog, zúg át a köveken, hogy közvetlenül mellette alig értjük egymás szavát. Később hűs vizét is megtapasztalom, amikor megelégelve a domboldalon való csúszást–mászást–ametiszt utáni kotorászást, egyszerűen beleállok magasszárú tornacipőmben, s marokszámra szedem a mederből a kisebb-nagyobb, sávos, halványlila ametiszteket. Az erdőből kijőve napfény derül rájuk, felét eldobom, mert nem ametiszt, s itthoni vizsgálódásom után is lesz jó néhány kő, ami a közeli parkot fogja gazdagítani.

Egyelőre azonban itt vagyunk egy mászos falon, fal mellett, de van, aki a patakban kotorász. Jó kirándulók, az itt hasznos gumicsizmát sokan cipelték. Persze én is vittem egy mokasszint a csuromvizes tornacipő leváltására.

Javában markolászok a patakmederben, mikor látom, hogy a társaság vonul lefelé. Hát ti hova mentek? üvöltöm, de hiába üvöltenek ők is, nem hallom. Ki is mászok a partra, hogy utánuk menjek. A patak egy csöndesebb részénél őrült kopácsolást hallok, odamegyek, átlengek egy kidőlt vagy ledöntött fatörzsön, és máris nekilátok én is a munkának, hogy egy nagy zacskó pirites-kvarcos-szfalerites kőhalmazzal térjek haza. Mások is ezt teszik, a nagy hajléktalan szatyrok megteltek, a húzós kocsik szintén.

Egy helyi ember megneszelte a buszt, jön szólni, hogy egy háznál köveket vásárolhatunk, sokan tódulunk is. Egyikük mondja, hogy szerveznek gyűjtő túrákat a bányába. Veszünk néhány darabot, mert valóban szépek, de nem időzhetünk, mert indul a busz. Kultúréhségünk kielégítésére nemsokára egy út menti könyvtárban félórázunk. Később Nagy Károly háza mellett áll meg a busz, néhányan a régiek közül mennek be üdvözölni.

Ez a szombat csodálatos volt számomra, és gondolom, társaimnak is. Köszönet Gizusnak, köszönet sofőr Ferinek és köszönet fotós Ferinek, aki újabban szükségtelenné tette számomra, hogy fotómasinámmal nehezítsem hátizsákomat. Csak az a gond, hogy a képekhez aztán nem jutottam hozzá, így most e helyhez kell vadásznom fotókat máshonnan, mert érdemes lenne illusztrálni.

Sok-sok ilyen hasonló túrákat kívánok még magamnak és mindenkinek! 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.