Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Dömös, Malom-patak

2012.04.17

Külön élmény volt a fiúnak bemutatni a fővárost, aminek a megismerésére nekem egy élet is kevés. Össze is zavarodtak fejében az élmények, s mikor otthon kérdezték, miket látott, csak annyit tudott mondani: „mindennap kétszer átbuszoztunk azon a helyen, ahol a Barátok köztet forgatták”. Már az is jellemző, mit jegyez meg valaki margitszigeti, budai várbeli kirándulásai után a Vekerle-telep egyik híres nagy teréről.

De most menjünk Dömösre, a Malom-patakhoz. Sokáig robog velünk az esztergomi busz, elindultunk itthonról reggel nyolckor és tizenegykor még csak kiszálltunk a Duna egyik kanyaránál. Én a vízparti krimó kisasztalánál is jól eltöltenék egy órácskát, mert vízparton ülni a legjobb időtöltéseim közé tartozik. De tovább kell mennünk, hogy találkozzunk a kiránduló csoport többi, autóval érkező tagjával, s összegyűlve a kanyargós patak menti úton menetelésbe fogjunk. Végre nincs kánikula, sem özönvízszerű eső, ami az elmúlt napokra volt jellemző, a felhők is jönnek-mennek, jócskán enyhítve a nap erejét. 

A gyerek a nagyanyjával (aki az én nővérem) jócskán leelőz, aztán a csoport többi tagja is, megint én vagyok hátul, igaz, nem egyedül. Szeretek andalogva, beszélgetve menni, közben lehajolok bogárkákhoz, néha odalépek egy-egy fához vagy sziklában gyökeret vert pár szál fűhöz, virághoz. De mit szépítem a dolgokat? hátizsák alatt, amit gumicsizma, esőkabát, esernyő nehezít, fölfelé menetelve hamar kifogy belőlem a szusz, főleg ha nem fogom be a számat.

p1010021.jpgTöbb pihenőhelyet hagyva el, végül leparkolunk. A hatalmas fák alatt kifejezetten hűvös van, a patak vize  jéghideg. Bár, látott-érzett valaki már életében meleg patakvizet? A tizenkét évesnek más kérdése sincs: milyen ásvány van itt? Gránátok - kapja a választ, és ebből az akciófilmek lelkes nézője azt hiszi, háborús lövedékek után vadászunk, később meg, mikor valamit visszakérdez, gránitnak ejti. Igaz, ezt mások is megteszik, ebben nem az életkor számít, hanem a tájékozottsági fok. Bár a torlatkutatás napja nem a magolás ideje, azért ideírom, amit erről találok: 15 tagú szilikátásvány-csoport a gránát, szabályos szimmetriájú, dodekaéderes és trapezoéderes kristályokkal. Uff!

p1010027.jpgTanulékony a srác a gránát kiejtését illetően, tizedszerre már nem mondja gránitnak, s a patakba is csak egyszer csúszik bele, ahogy föl-alá rohangál a csúszós lejtőn, kezében a tésztaszűrővel. De mivel ilyet még sose látott, mikor leül közénk, megmutatjuk neki, hogy az asztalra borított hordalékból milyen csillogó parányokat kell kikotorni. Annyira belemélyed a vizsgálatba, hogy föl se akar többé kelni, az idő leteltével pedig otthoni munkára is csomagol egy zsák hordalékot. Amit haza nem vihet, mert az apja azonnal kivágja vele együtt, ahogy nemrég tette az erdélyi piritekkel.

Mi, felnőttek is jól szórakozunk a hamupipőke-munkával, bár panaszolják, hogy amilyen sok volt régen az itteni patakmederben a gránát, most alig találni, azok is milliméteresek. Fölteszi Gizus a kérdést: hova vihette a víz azokat? Hát kérem, a víz útjai kifürkészhetetlenek... már egy eső is milyen sokat változtat a talajon, hát még több évi pataksodrás. Én régebbről őrzök gránátot kis üvegekben, egyrészt a királyréti patakból, másrészt a pomázi szurdokból valókat, napokig válogattam a hordalékot eleinte nagyítóval, később anélkül is megtaláltam a kis dodekaédereket.

gizus-torlatkutatas-a-malompatakban-3.jpgSzinte mindenkinél van lapát, tésztaszűrő, Gizus kettőt is hozott, nevetve lóbálja őket a parton állva: bal kezemben az optimista, jobban a pesszimista szűrő. Elértem, nevetek én is, nekem csak pesszimista szűrőm van, azaz pici lyukú. Ezen fönnakad más apróság is, de csak némelyiket tudjuk beazonosítani. A hosszúkás-léces amfibolról azt írja a tudós könyv: 65 kőzetalkotó szilikát- vagy aluminoszilikátásvány alkotta összetett csoport, tagjait hosszúkás nyúlt kristályok jellemzik.

gizus-torlatkutatas-a-malompatakban-1.jpgAmfibolos kő rengeteg hever egy helyen, csillog-villog tőlük a félig kiszáradt, nagy kövekkel teleszórt patakmeder. Ezekből feltett szándékom hozni egyet a szobába, de egy félbetört tojás alakú kő miatt ott felejtem. A kő törése olivingyanús, ilyet mutatott a bogdányi Ani, aki csak elindult velünk, de hamar visszafordult. Ő tartott egy ilyet a kezében s mondta rá, hogy az olivin. Engem is halványan (halványzölden csillogón) emlékeztet a bondoróhegyi patakmederből származó olivinfészkek kristályaira. Körbemutogatom, valaki szerint bármi lehet benne - de mikor később megnézem, már nem esküdnék rá, hogy olivin lenne, eldobom szépen. Ahogy most belenézek az előzetesen küldött torlatkutatási útmutatóba, clintonit meg epidot lehetett?

Nemcsak az idő szép kirándulásra, hanem maga a hely is, az úton nem hiába jönnek-mennek sűrűn a kirándulók, másnak is tetszik a táj. Már nem fogadkozom, hogy eljövök újra, mert az ember ne fogadkozzék, hanem jöjjön el a távolságival Dömösig, és sétáljon be - ilyen egyszerű. Lenne.

De más helyeken is jó ejtőzni. Most is betérünk a szokásos, "munka" utáni pihenésre a helyes, olcsó kis faházba - s még barna sört is mérnek! A tizenkét éves nekiszemtelenedik, hagyom, hadd kóstolja meg a sört, és Matula csele be is válik. Ahogy az öreg természetőr mondta Tutajosnak: jobb, ha megundorodik tőle, mint ha megszereti. És valóban, a fiú csak belenyal a két kortyba, amit kitöltök neki, a többit ott hagyja nekem.p1010058.jpg

Lemegyünk néhányan még a Duna-partra, a köveken ücsörögni jó. Ma én semmi tárgyias dolgot nem viszek el innen, de az érzelmi feltöltés legalább annyit ér - jót beszélgettünk, jó levegőt szívtunk, jól éreztük magunkat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.