Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Délnek előtte Dorog, utána Mány

2013.08.14

Délnek előtte Dorog, utána Mány

2013-08-08-án

Idézzük fel, a bányáról „mit is ír a hogyishívják…”: „a Dorog, Kis-Kőszikla nevű mészkő- és dolomitbánya erősen töredezett triász korú mészkövet, dolomitot tár fel. Alsó szintjén karbonátok, felső szintjén a gipsz uralkodik. A bánya peremén lévő, több méter magas agyagrétegben mézsárga, akár több kilós gipsz-aggregátumok is képződhetnek, változatos megjelenésben. A középső fejtő északi falán vékony barittelér követhető, kisebb üregekben tűs gipsz és aragonit figyelhető meg.”

Itt már többször is voltunk, szedtünk szénnel átitatott vagy tiszta, áttetsző gipszmaslikat, de voltak rózsa és repülőgép ikerformák is. A bánya e részébe felvezető kanyargós út enyhén emelkedik, egy derékszögkanyar sarkából pedig kitárul elénk a teljes objektum, összes teraszaival, melynek egyikén vagyunk épp.

Az út egyik oldalán lejtős domb, másfelől az aktuális terasz széle, meddő-dombok. A saroknál szúrós növények közé hányódott ormótlan sziklák szinte mindegyikén kalcit- és aragonitréteg, mészkövön, dolomiton. Némelyiket megdolgozva laza, elvihető nagyságú darabokhoz jut az ember. S mert a kalcitnak tudvalevőleg több ezer féle megjelenési formája van, hát itt is.  

Szinte söpörni lehet tömkelegét az agyagos falból félig vagy teljesen kimosott fosszíliának, bár pénzünk lenne ennyi. Néhány sziklát szétcsapok, hófehér kalcitdarabkákat válogatok zacskóba. A numuliteszeken kívül apró fúrócsigák, shellkagylócskák, kisebb-nagyobb bombák. Egyikünk ide honfoglal, 3 s fél óra múlva, pontban tizenkettőkor még mindig itt kapirgál, tenyérnyi vagy nagyobb csigák, kagylók után. Ökölnyit, és sajnos, kép nem készült róla.

Az alsóbb szinteken a bányagépek folyamatosan dolgoznak. A gipszrózsák, halak, repülőgépek múltbeli lelőhelyére (jobboldalt) halmozott jelentős mennyiségű meddő alatt-mellett most is találni gipszet, de kevesebbet. A társaság nem is marad itt, egyedül K trónolt ide két szikla közé, színes mészköveket válogat gyerek ismerőseinek.

Tobzódni lehet itt a középszürke palás anyagban, egynek közepén mint szemek: markazit, pirit csillog. Szétverek néhányat, könnyen, porlón engedelmeskedik. Napfény nélkül is látszik benne arany, zöld villogás. Szabad szemmel jól érzékelhető, hát még a mikroszkóp alatt! Fotó nem adja annyira vissza, csak ha tudjuk, mit kell nézni.

 

Goethit, markazit utáni goethit gumó (álalak, ahogy +M mondogatta: pszeudomorfóza, merthogy tényleg). Mikroszkópos vizsgálat után próbáltam fotózni ilyet. Az irodalom halotrichitet, epsomitet is leír, én nem merném állítani, hogy az van a képen láthatóban. A „szemek” markazittal körbesminkeltek, alatta az üregben fehér szálak, a közepe üvegesen csillog.

Földtörténeti idők képzeleten túli nyomására egymás hegyibe-hátára cementálódott, néhol kalcitosodott kagylók, csigák közt kis zöld, kék-üvegszerű csillogás: kagylóhéjak megmaradt gyöngyháza. Kalapálok egy darabkát a nagy idők kagylókonzervéből. A mikroszkóp alatti vizsgálódás még több szemgyönyört okoz: némelyik kagyló körül markazitkoszorú is csillog.

Az út közepénél megállok, nézem, mit dolgozik M. itt magányosan: hát egy hatalmas vörös kalcitcsodán tölti épp bosszúját, a leeső példányokra szemtelenül rákérdezek, zsákmányolhatók-e, s meg sem várva az udvarias kínálást, kiszolgálom magamat. Aztán végre ott vagyok a bányafal mellett, ahol a társaság nagyobb része már jó ideje táborozik, s dolgozik szorgalmasan.  

 A fal tövében busás leletek, csodálatos, mégis valóságos aragonit-, kalcitos táblák, tömbök. A leeső apróságokból én is kapok, K-nak is viszek. J mint porcukorral hintett kenyeret tart elém egy szeletet: rajta hófehér apró kristályos kalcit sorjázik, szélén néhány, félcentisnek saccolt baritlapocska.

 

A szél itt meglehetős, hirtelen az eső is nagy csöppekben ijesztget, szerencsére nem lesz belőle nagyobb zuhé. Bár nem élhetünk égi kályhánk nélkül, most nem bánjuk, ha sötét felhők mögül csak néha bújik elő. A következőkben csodálatos aragonitot mutat FF, már a busznál, ami nemsokára elindul velünk aznapi második lelőhelyünkre.

Mány, dolomitbánya

A délelőtti sikeres ásványvadászat után újabb izgalom, mit tartogat a délután. Az úton közlekedési baleset miatt meg kell állnunk. Őzet gázolt egy motoros. Többen le is szállunk, baloldalt a „kukorica-lelőhelyet” vizslatjuk, de mert takarmány, ott hagyjuk, meg aztán már szabad is az út, fölszállni, indulás. A másik sávban elszáguld a vélhetően sérült motorost szállító mentőautó, s mi is indulunk, buszunk el is suhan a szerencsétlen állat teteme mellett.

De mikor a bányához érünk, egyszeribe abbamarad a sajnálatos eset taglalása. Nagy a derültség egy műtárgy feliratán, G-t kérik is, álljon modellt mellette. Érti a tréfát, meg is teszi, többen meg lefotózzuk. Nemrég Siófokon kukáztam egy Juhász feliratú dobozt az út szélén, el is postáztam nővéremnek, „helyben” megjegyzéssel.

A bánya képe szétterül előttünk. A szél tombol, homokot fú a szemünkbe, lefotózom a tájat, hogy utóbb is láthassam majd. Csak ide nem fér be, túllépi a küldési mérethatárt.

A leletkeresésre engedélyezett terasz felé indulunk, levackolunk, kotorgatunk. Kisvártatva furcsa lesz, hogy megállt a szél, jó kis védett hely ez. Mivel a nap is kisüt, melegünk lesz, ledobáljuk a felső ruházatokat.

Csak fosszíliákat találunk, persze aki szereti, annak ez sem megvetendő, a porló anyagból kisebb csapásokra is kövesedett mandulák módjára pattannak kifelé a kagylócskák, kagyló-kőbelek.

Megelégelve monotonságát az egyforma zsákmányt kínáló falzatnak, tovább, a kanyar vége felé zarándokolunk többen. Omlós a fal, egy helyen be is szakadt, a lezúdult föld- s kőfolyamra tekintve láthatjuk, hogy jár az, aki vagy ami lezuhan. Talán nem töri ki nyakát, mégis jobb óvatosnak lenni. Néhányan végigmennek, ameddig mehetnek, de a legtöbben maradunk, mindenütt ugyanaz a fosszílialelet van. Föl-fölreppennek igénybejelentések, hogy a tervezett négy óra helyett ne távozzunk-e már háromkor….

Kiérve a szélvédett bányafal elől, a szél ismét zsonglőrködik kalapjainkkal. Ani óriási vörös táblát cipel, melyet indulás előtt a busz mellett guggolva felére rövidít, hogy el is tudja vinni. Örül az a valaki, aki kapja, marja. A vörös, porló anyag feltehetően hematit, de erről nem esik szó. A szakirodalom szerint lehetett itt is pirites, markazitos leletekhez jutni, aki talált, szóljon.

Végezetül a kultúrprogram sem marad el, jól esik a nagy kerthelyiségben a frissítő sör, fagylalt. Én azt mondom, s többektől is hallottam! leszámítva, ami nem volt jó: ez a nap is nagyon jó lett! 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.