Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Találjuk ki az egyedülállói nyugdíjat

2013.10.01

Nos, a fenti bevezető arról akar szólni, hogy akárhányszor hallom úton-útfélen, médiában, hogy ypszilon mikor kaphat gyest, családi pótlékot, özvegyi vagy saját jogú nyugdíjat. Természetesen az éppen aktuális téma további jogi, féljogi, amatőr alapokon álló megvitatását.

Ma már annyi az alanyi jogon való juttatás, hogy nem is tudom, hogyan tudják realizálni a dolgot azok, akik ezt intézik. Jár a segély (méghozzá alanyi jogon, ezt ne felejtsük el hozzátenni) a munkanélkülinek, a gyerekét-gyerekeit egyedül nevelőnek, a rokkantaknak, ágyhoz kötött nagymama ápolásáért vagy éppen saját gyerek ápolásáért, ha utóbbi arra képtelen, és jár özvegyi nyugdíj azoknak, akik sokszor csak megszokásból nem váltak már el, de lehúztak egymás mellett több évtizedet is. Sőt, mint hallom azt ma a médiában, hogy ha nem is házaspár, csak élettárs, bizonyos számú együtt leélt év után az egyik fél halála után is jár özvegyi, vagy élettársi-özvegyi, nem is tudom milyen nyugdíj. Vagy járna.

Most térek a lényegre. Hogy mi jár az elváltaknak? mondjuk a szájukon kívül, akik legalább annyian vannak és akiknek ugyanúgy ki kell fizetniük az áram-, gáz-, fűtésszámlákat? Mindig, mindenki tudta, hogy az egyedülállónak sokkal kevesebb marad meg a rezsiszámlák kifizetése után, mint amennyi mondjuk egy házaspárnak megmarad. Az özvegyi nyugdíj kicsiny voltáról oly sokat panaszkodnak mostanában olyan ismerőseim-rokonaim-barátnőim, akiknek férjét, feleségét őelőttük szólította magához az Úr. Azt most kegyeletből nem hangsúlyoznám ki, hogy megváltotta őket az Úr házastársuktól, pedig bizony nagyon sokszor fellélegzik az, aki ilyenkor itt marad. Sokan azért nem válnak el, mert már eleve az özvegyi nyugdíjra apellálnak, no, ezt már nem is illik mondani. Én mégis mondom, mert szeretném végre tudni, ha nem is azt, mikor született az özvegyi nyugdíj fogalma és realizálása - akkor, amikor a nők még nem voltak foglalkoztatottak, férjük jövedelméből kellett élniük. De már több mint fél évszázada, hogy a nők is keresnek, méghozzá sokszor többet, mint a férjük.  

Én nem vitatom ennek az özvegyi nyugdíjnak a jogosságát, semmit nem vitatok, nem sajnálom tőlük. De néhány éve hirtelen eszembe jutott ennek a dolognak a gyakorlati oldala. Az, hogy élete párjának halála után az özvegynek fele annyi havi jövedelme marad ugyan, de az is igaz, hogy élelmiszerre-háztartási dolgokra jóval kevesebb kell ezután. Attól még rezsijének nagysága ugyanakkora.

De, de, de... itt jön az én sirámom, aki nem vagyok özvegy, csak két évtizede elváltam. Azóta egymagam fizettem a saját magam egy jövedelméből a rezsit, míg özvegy barátnőm ugyanazon idő alatt felesben fizetett a férjével. Ha elkezdünk számolni, mondjuk egy ember havi jövedelmének fele megy a rezsire. Két embernek még akkor is háromnegyed rész marad közös jövedelmükből, míg egy egyedülállónak csak egy rész marad, ha ugyanannyi jövedelmet veszünk alapul. Az egyedülálló az egy részét költheti evésre-ivásra, mittudomén még mire, míg a házaspárnak, ha ugyanannyit eszik-iszik-mittudomén mit csinál, még mindig megmarad egy rész. 

Nem is csodálkoztam soha azon, hogy az én életszínvonalam felével alacsonyabb volt mindenkori házastársakénál. Persze hogy jutott nekik kocsira, ahogy nekem viszont nem, nekik több üdülésre, ahogy nekem viszont nem, és sorolhatnám. 

Miért nem jár semmi az elváltaknak? a szájukon kívül, persze.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Özvegyi nyugdíj

(Izlandilinda, 2014.11.12 10:08)

A te jutalmad Isabel az, hogy végre el tudtál válni, mert ha maradsz, a pokol sokkal hamarabb bekövetkezik, mint a mennyország. Pusz, pusz, tudod, ki.