Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Sült kacsa, pulyka, disznóköröm

2013.02.04

Gondoltam este, mikor a gyerekeimtől eljöttem, holnapra jó időt csinálok. Ugyanis nagyapám szokta volt mondani minden vacsoránál: "inkább has fakadjon, mint maradjon", s azt is hozzátette, hogy "ha minden elfogy, jó idő lesz holnap". Hűtő akkor még nem létezett a peremvárosi házban, néha ugyan jött a jeges, tán egyszer vett is nagyapám, hogy minek? talán csak hogy kipróbálja, milyen gyorsan olvad majd el...

Sosem hagytuk hát megromlani az ételeket. Kivétel volt a szilvásgombóc, abból nagyanyám, később anyám képtelen mennyiségeket tudott gyártani. Rá is jártunk másnap, hidegen is nagyon finom volt.

Tegnap bolondos volt az idő, legyen mára nyugi - gondoltam én is, és a másik comb után nyúltam. Csalamádéval kevés lett volna, de rizst nem volt kedvem főzni, időm se, olyan éhes voltam. Kenyérszeleteket pirítottam hát a zsírban, míg szélei szépen oda nem kaptak, ahogy kell - aztán istenit vacsoráztam. Kitöltöttem hozzá az utolsó pohárka seccót is, ami - hirtelen nem is tudom - francia vagy olasz fehér habzóbor. Se pezsgőt, se habzóbort nem ittam ugyan emberemlékezet óta, a palackot sem csodálatos színe miatt vettem meg, mert csak itthon vettem észre a lámpafény mellett, mennyire szép sötétkék. Annyira jó se volt a benne lévő itóka, mint mondjuk az Irsai Olivér, meg sok magyar társa. 

Túl szép nem lett aztán mára az idő, de tegnaphoz képest javult, eső sem esett, szél sem fújt. Reggel korán kellett mennem kezelésre (kicsit megreparálják a nyakam, vállam alatti izmokat), aztán elindultam másfél éve passzolt ügyemet intézni.

De hogy miért is nem hallgattam a belső hangra, ami arra biztatott, nézzem meg a címet! merthogy csak mentem, mentem a Kresz Géza utcán a Nyugatitól, az intézmény nem volt sehol. A Csanády utcánál észbe kaptam, hátha a Visegrádiban voltak legutoljára. Ott megtaláltam a nyugdíjintézetet, amit bezzeg mikor kerestem, nem találtam.

A Victor Hugo és az utána következő Gogol utca némi nosztalgiát ébresztett bennem, húsz éve dolgoztam itt egy banknál több hónapig - az is megér egy mesét! a Lehel piac innen egy ugrásra van, betértem hát reggelizni, négy pici virslis tekercset vettem, ami meglepően finom volt, még gondoltam is, ne menjek-e vissza még húsz dekáért.

Volt más célom is a Lehellel, húst akarok ma is enni, valahogy a tegnapi kacsa meghozta az étvágyamat. Az egyik végen zárva voltak a hentesüzletek, de a másik végen volt egy nyitott. De manapság nem az van, ami még nemrég is volt: hogy hétfőn csak lepusztult maradékokat árulnak, jobb olyankor nem vásárolni. Szinte megszólaltak a csodálatos húsos oldalasok, malackarajok.

Aztán mégsem vettem, mit cipekedjek a városon át, még bankba kell menni, könyvtárba, utána kedvenc wekerlei helyemen szándékozom ebédelni. A bank után mégis bementem egy centerbe, ott láttam egy húsáruházat a múltkor. Vettem is mindjárt egy pulykaszárnyat, két malackörmöt, egy darabka marhaszegyet, no és egy szál lókolbit is. A henteseknél régebben dívott egy szokás, megkérdezni a vevőt, ha nem vesz valamiből mindjárt két kilót: elég lesz? vicc is volt arról, hogy ha egy öregasszony tíz deka húst kért, megkérdezték: vendég lesz?  

Ez a hentes is megkérdezte, igaz, csak azt, hogy elég lesz-e egy pulykaszárny. Mondtam neki, persze, Morzsi még csak három hónapos...

Egyébként nagyon érdekes ebédet ettem kedvenc wekerlei helyemen: a mai menü húsleves és zöldborsófőzelék volt bundás kenyérrel. A helyes felszolgálónő megkérdezte, voltam-e már náluk, erre igennel feleltem, de rákérdeztem: miért? hát mert mi a főzeléket zsiradék és liszt nélkül csináljuk! nem baj, mondtam, az direkt jó, én sose rántok manapság már főzeléket, megpárolom a zöldséget mindenféle hozzáillő kerti fűszerrel, úgy eszem. Nos, a wekerlei borsófőzelékben nem is volt se zsír, se liszt, hanem volt töméntelen mennyiségű keményítő. És tudjátok, milyen a vízzel főzött keményítő - kerülgettem az áttetsző, gusztustalan nyákos habarást. Szerencsére nem vagyok annyira kényes, hogy ki ne halásztam volna belőle az összes zöldborsót. Azon azért gondolkodtam, szóljak-e, hogy egy kis olajat elbír minden zöld színű főzelék, különben nem hasznosul belőle a bétakarotin. Aztán nem szóltam, csak nem eszem többet itt főzeléket.

Most mindenesetre már érzem a sülő pulyka illatát, előveszem hozzá az enyhén csípős csalamádét, meg a fejem búbját is csípő almapaprikákat. Muszáj felejteni a keményítős zöldborsót...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

eskütétel

(Zalán, 2013.02.13 15:38)

exküxöm az élő jóistenre, eszek még én is nálad sült kacsát, ha nem működik másként, lopok valahol egyet. Szegény embernek még a nyála is kicsordul. jó, hogy felhagytál a diétás kajáiddal, amikre régről emlékszem, persze csak amit olvastam meg amit meséltél róla, mer ugye engem nem invitáltál meg ezekre - se...:-(