Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Reggelik múlása - vers

2013.12.20

A tábori csajka ott lebegett

a levegőben,

bal kezében,

míg nagyapám evett,

a harmatos fű mellett,

a reggeli fényözönben.

 

Nagyanyám a karéj kenyeret

bal kezébe fogva, a kertbe ment.

Jobb kezével letört egy szőlőfürtöt,

vagy ha nyár volt, cseresznyézett.

Leülni csak akkor láttam, mikor

zöldséget és krumplit pucolt,

tekintete megrémisztett,

ahogy sorsának nézésébe

merült el,

hullaszínűn.

 

Anyám nem tudni, mikor reggelizett,

dolgozni ment, mire mi keltünk.

Ha volt tej, kávét ittunk, Frank kockából,

ha nem, anyám a kávéba tojássárgát kevert.

Fura volt az íze, kiöntöttem.

Anyám este kérdezte, ízlett-e,

ragyogva várta válaszom.

Mondtam, nem, megromlott.

Anyám arca felhő lett,

de esőtlenül hagyott,

elfordult, a vacsorához fogott.

 

A férjem kávét és pálinkát reggelizett,

én kiflit a metrón, buszon,

vagy már az írógép mellett.

A lányok vajas-szalámis kiflit ettek,

paprikával, paradicsommal.

Mára ők is futtában reggeliznek.

 

Az unokám túró rudit harap, vagy banánt,

közben ide-oda rohangál.

 

Ma nálam sincs friss kenyér,

tejet melegítek, a prézlinek szánt szárazat

áztatom meg.

Elmúlt dél.

Reggelizem, mint nagyapám,

csak sámedlim nincs már.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.