Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Múzsám békén hagy

2015.03.15

Igazából rejtvényezek egér és lábmosó-rejtélyek közepette, fél szemmel néha a tévét figyelem, bár ez csak a mai napra érvényes, mert szeretem ezt a nemzeti ünnepet, viszont nem mentem sehová. Most valamiért nem tudok bemenni a rejtvényoldalra, ennek köszönhető, hogy itt vagyok.

Két hete egerem van, a fürdőszobából az előszobába szokott ki- illetve visszasuhanni. Próbálkozom - elfogni - de inkább reménykedni, hogy egyszer faképnél hagy. Az nyilvánvaló, hogy valamelyik lakásból jött föl vagy le valamelyik rejtett vizes szerelvényeket rejtő csatornán. Nem érdekli az ajtó mellé helyezett zörgős zacskó, a beléhelyezett erős illatú sajt illetve szalonnabőrke. Viszont kirágta a konyhai beépített szekrény hátulját. Emlékeim szerint anno múlt század nyolcvanas éveiben aranyhörcsögünk kedvelt szökőhelye volt, azt szerencsére végül sikerült kicsalogatni és visszatenni a terráriumba.

Ahogy elnézem, sötét aranybarna a színe, de mivel villámgyorsan működik, nem vagyok benne biztos. Márpedig akkor talán nem is egér, viszont ha a farka hosszú, mi más lehet.

Hagyom egeremet futkosni, mást úgyse tehetek. Következik a lábmosó. Rejtélyes idekerülése úgy történt, hogy szintünkön három lakás van, ezek közül az enyémhez volt a legközelebb, mikor először megláttam. Átlátszó nylonzsákban egy olyan lábmosó-kényeztető szerkentyű, amelyet termékbemutatókon szoktak árulni, nem kevés pénzért. Ki és miért tette ide? két napig nem foglalkoztam vele, azt hittem, a szomszéd rakta ki, mert ő mindent ki szokott rakni, leginkább a műanyag palackokat, papírokat, amit egyszerre visz aztán le. 

Aztán kiderült, hogy nem az övé, és a másik lakó sem tudott róla semmit. Ugyan nem beszéltem vele, csak írtam egy cédulát, hogy ha tud valamit, kopogjon be. Nem tette, tehát semmit nem tud. Tán meg is sértődött, mert azt hitte, rajta keresek valamit? Lényeg, hogy a negyedik napon kifejezetten az ajtóm elé került, bár lehet, hogy csak a takarító taszajtott rajta egyet, és mintegy véletlenül közelebb került hozzám.

Behoztam, mert a hosszabb időre kitett tárgyak azt súgják nekem, hogy nem kellenek már senkinek. Nővéremnek is van egyébként egy ilyen, ki is próbáltam egyszer. Nagyon kellemes volt, a lavór aljára gyártott bigyók kellemesen bizsergetik az ember talpát, persze ha bedugta előtte a konnektorba a huzalt. Cserélhető bigyókat is tartalmaz a nylonzsák, amikről azt sejtem, valamit ki lehet cserélni velük és akkor a szerkentyű másképpen masszíroz.

Egyelőre az jut eszembe, mi van, ha valakinek nem is azért kellett, mert nem akarta használni. Hanem, mert tán rossz lett, zárlatos. Hogy akkor miért itt hagyta nekünk - most már nekem? Akkor viszont egyenesen öngyilkosság lenne használnom. Lehet, hogy sejtelmem sincs róla, de van halálos ellenségem? lányom és párja szerint az a biztos, ha én is kidobom, de ne próbáljam ki, hátha meghalok - egészen vagy félig. Mit tegyek?

A végrendeletemet mindenesetre tegnap megírtam. 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.