Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Mörfivel imádjuk egymást

2013.04.03

Március 31-én lejár a bkv-bérletem, ezt tudtam előre, így már hetek óta nálam volt az új fénykép, meg a kedvezményes bérletre való jogosság bizonyítéka. De mindig másnapra odáztam, eleinte, merthogy még ráér, ráadásul soha nem nézték még meg, mióta négy éve megvan.

Hétfő ünnep lévén, kimaradt, de tegnap is sokat járkáltam, legalább három bkv-pénztár előtt elmentem, és mindannyiszor megint odébb toltam a bérletcsináltatást, mert voltak ott épp elegen. Egy ilyen akció egyébként legalább öt percbe telik, ha ügyes a bkv-alkalmazott. Ha nem ügyes, akkor tízbe. Közben meg várakoznak az utasok, ki türelmesen, ki türelmetlenül.

Mint az előbb már írtam, négy éve jogosult vagyok a kedvezményes bérletre, de még soha egy ellenőr sem nézte meg a hátulján az érvényességet. Csak ma.

Két női ellenőr várt fönn, mutatom előkészített kis mappámban a bérletszelvényt, ami még egy hétig érvényes időpontot mutat. De az egyik ellenőrnő elkapja a karomat, mutassam magát a bérletet is. Igaza volt, az a bérletszelvény alatt lapult kis kártyamappámban, ahol mindenféle kártyáimat tartom,és  szétnyitva szoktam bemutatni, mikor milyen igazolvány kell belőle.

Az ellenőrnők rögtön kánonban szóltak: ez 31-én lejárt! Mondom nekik, igazuk van, én készültem, kérem, itt a bérletpénztár, nálam a fénykép, megcsináltatom azonnal az újat és felmutatom. Hiszen még csak egy napja járt le - na jó, majdnem másfél, merthogy reggel történt ez, mikor időre siettem valahová.

(Közbeszúrhatnám Murphy másik törvényét, miszerint ha ráhagyással indulok el egy helyre, ahol időpontra kell megjelennem, holt biztos, hogy legalább fél órával előbb odaérek. De ha kiszámítom az időt, szinte biztosan közbejön valami, és elkésem.)

De most maradjunk a mai incidensnél. Mindkét ellenőr süket lehetett, egyik sem arra reagált, amit mondogattam, hogy (mindjárt megcsináltatom) - szegénykéknek ez nem jutott el a tudatukig. Viszont kapva kaptak az alkalmon, hogy a szolid ott álldogáláson kívül mást is csinálhatnak már. Megértem őket, nem lehet ideális állás ez az állás... Az egyiknek fixa ideája támadt azon kívül, hogy nem érvényes, de hogy nekem gyerekbérletem van, kétszer-háromszor is elmondta. Az orra alá dugtam aztán, erre csak legyintett, hogy ja?! de nem kért elnézést a gyanúsításért, hogy bocsánat, tévedtem, rosszul láttam.

A másik ellenőr nagy ügybuzgalomba esve azonnal írni kezdett, csekket, egyéb papírokat töltött ki, elkérve tőlem a személyit. Hiába szólaltam meg újra és újra, hogy itt van két lépésre a pénztár, máris csináltatom az új bérletet, hiszen csak egy nap a késlekedés. Mondom, süket volt szegény. 

Tíz perc múlva készen volt az új, immár érvényes bérletem, s mivel ez a belvárosban történt, újabb húsz perc múlva be is mutathattam az Akácfa utcai illetékes helyen, leperkálva az ügyintézés díját, 2000 forintot.

Mindenkit óva intek: Mörfi úr nagy úr, és az intuíciókra is jó az ember lányának hallgatnia.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bkv-s

(Szuliko, 2013.04.14 09:33)

én már unom egy kicsit, hogy szidják a bkv-t, szidják a rendszert, mindent szidnak az emberek, ez valahogy divattá vált? dehogy vált divattá, az emberek mindig is szerették a rendszert szidni, kivéve talán azt, akinek a rendszer jól bevált.
félre a fenti eszmefuttatással, a bkv-hoz. én mindig megveszem a bérletemet, nyugodtan szeretek utazni. Nyilván te is ezt teszed, és beleestél az "épp akkor rossz helyen voltál, rossz időben" témájába. túl is tetted magad rajta már, úgy látom.
a Főoldalon írtakhoz azt tudom hozzáfűzni, hogy én is rendszeresen olvasom a hvg, azon belül Ritók Nóra blogját (nyomor széle). nagyon jó kis, minden aspektust megmutató hozzászóló írások vannak benne, kulturáltan. Ami a támogatást illeti, én már rég rájöttem, támogatni, segíteni még családon belül is úgy kell, hogy valamit a támogatott is adjon cserébe. Nem, Isabel? célzok ezzel a te támogatásaidra...

bkv

(Izlandilinda, 2013.04.07 13:18)

szia, nagyon imádnak a bkv-ellenőrök a helyzet magaslatáról intézkedni, de van olyan is, aki meg se nézi, nem is kéri, mástól kéri, engem üvegfalnak néz. De a nagy gyakorlat, hogy egymással dumálnak, látszik rajtuk, hogy kényszerből vannak ott. Hivatástudat ugyan ebben a szakmában nem létezik.