Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Mikulásgyár, cipősdoboz akció

2013.12.14

Merthogy az egész ország folyton jótékonykodik - hovatovább azt gondolná az ember, igazából nincs is már szükségük pont az én kis szerény ajándékomra, hiszen mindenhonnan, mindenhova gyűjtenek-gyűjtenek.

De, természetesen, ez az elgondolás nem lehet ok arra, hogy a nálam halmozódó gyönyörűbbnél gyönyörűbb plüssállatok ne találnának jobb helyre egy kisgyereknél, míg nálam csak az otthonomat üdítette eddig. Csokoládét, szaloncukrot is lehet venni a boltban, a saját unokánknak úgyse nagyon ad az ember, legfeljebb szimbólum értékű pár szemet. 

Első mondatomban utaltam rá, hogy tán nem is pont az én szerény kis csomagomon lepődik meg már valamely gyermek - nos, a saját unokának sem lehet már szinte semmit vásárolni, tavaly sem értékelte túlzottan a hímzett napleánykával díszített lepedőt. Amúgy pedig mindene megvan, többszörösen is. Játékot? könyvet? semmit nem lehet ajándékozni, a másik nagymama, azok rokonsága úgy teletömte már kétéves korára a gyerek kis szobáját, hogy amíg él, nem tudja végigjátszani, végigolvasni mindet.

Hároméves korára még több mindene lehet.

Igaz, nem is erről akartam írni, hanem arról, hogyan néz ki egy cipősdobozos örömszerzés.
Nehogy azt hidd, kedves olvasóm, hogy könnyű kigondolni, mit tegyünk a csomagba a csokin, plüssjátékon kívül - belemenni egy mai kisgyerek eszébe - minek örülne? mit szeretne? Nem keveselli-e majd a szülője azzal, amit egyszer A nyomor széle blogban olvastam: hogy a rászorulók nem fogadnak el akármilyen ruhaneműt, cipőt, mert "jár nekik", neki divatosat, újat adjanak!   

Azért ezen is túlestem, és nekiláttam.

Külön a dobozt, külön a fedőt díszcsomagolni kell, szalaggal átkötve, majd azt egy másik papírba csomagolva, átzsinegelve vagy széles celluxszal rögzítve kell postára adni vagy személyesen beadni az erre kitűzött helyeken.

Merthogy minden csomagot átnéznek! amikor ezt elolvastam a baptisták honlapján, majd kiesett kezemből az egér. Mi az, hogy felbontják? az embernek mi jut ilyenkor azonnal az eszébe. Tán az, hogy a katonáknak is átcenzúrázták a leveleit annak idején, meg persze a börtönben raboskodók ki- és bemenő postáját is ellenőrzik.

Vajon mit ellenőriznek? hogy nem rejtett-e valaki bombát az ajándékba szánt cipősdobozokba? vagy megszámolják, elég lesz-e a szaloncukor? ha ezért bontják fel, milyen alapon cenzúrázzák meg az ajándékokat?

Vagy -  urambocsá, még az is eszembe jutott, hogy alkalom szüli a ... hmmm, szépen mondva kleptomániást, merthogy az ember emberből van, és vannak sanda gondolatai. Mi van akkor, ha akikre bizodalommal rábízzuk a csomagokat, nem ragadós-e kissé a kezecskéik? Sőt, esetleg már útközben leredukálják, vagy egyáltalán meg se érkezik a sehol nem jegyzett, címzés nélküli csomag a Mikulásgyárba vagy a baptistákhoz vagy mit tudom én hová. Mert a postai dolgozó is ember, és hátha neki is szegény karácsonya lesz, sok gyerekkel.

Ó, rossz gondolatok, miért nem kerülik el az én agyamat? azért, mert túl sok mindent hallani úton és útfélen a soha meg nem érkező segélyszállítmányokról. Nekem már az is gyanús, hogy a telep szélén évek óta virágzóan működő turkáló hogyan tudja olyan sűrűn, kilóját száz forintért adni méregdrága minőségű ruháinak. Bement az erdőbe a segélyszállító kamion, rakományát kirakta, majd könnyedén visszafordult - egy újabb szállítmányért. De hátha a szegények-romák lakta, emiatt elhíresült lakótelep lakóinak önkéntes megsegítése a bolttulajdonos célja?

Hogy mégis becsomagoltam öt nagy pakkot (duplán), azért történt, mert minden negatív hallomás dacára bízom abban, hogy a csomagocskák, ha előtte fölbontva,  megdézsmálva is, de végül megérkeznek a célzott személyhez: az igazán mélyszegénységben tengődő kisfiúhoz, kislányhoz, anyukához, nagymamához. Ha mégsem, az már nem az én lelkemen szárad. 

Azért ez a külön a dobozt-külön a tetőt becsomagolni módszer kis fejtörést okozott, de mire végeztem, már plakátragasztónak is elmehetek.

 

 

 

   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.