Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Mi történt a Corvin Plázában

2013.07.17

Úgy feküdt ott hason, a lábai szinte elhelyezve maga mellett, ahogy mondjuk aludni is szokott egy ember. Az a gondolatom támadt, miközben kiszálltam a liftből és jobbra indultam el, hogy micsoda otromba reklám ez a festett padlózaton, és talán azért csinálták, hogy így jár, aki nem vigyáz. Meg voltam győződve róla, hogy úgy van odarakva, elrendezve, mint a filmekben, ahogy lezuhan egy ember a magasból. A feje körül a hatalmas vértócsa teljesen műnek látszott, ahogy körülötte a szétszórt apró üvegcserepek is. Ahogy az üvegkorlát mellett mentem, a lifttől jobbra indulva, a figurának csak a homlokát láttam, szétomló sötét hajat, mely mintha frissen lett volna mosva nemrég. Aztán el is fordultam, és balra fordultam, még mindig abban a hiszemben, hogy egy bábut látok, annyira csináltnak tűnt az egész. Csönd és nyugalom volt, a korlátoknál senki nem állt, talán ezért csak valami otromba reklámnak gondoltam. Mint amilyen a MediaMarktnak volt a "Hülye azért nem vagyok!" meg a tévében mostanában sűrűn elhangzó biztosítási ajánlat, amiben a 85 éven aluliakat arra biztatják, már most gondoljanak arra, mennyibe fog kerülni a temetésük, gondoskodjanak arról, hogy ezeket a költségeket ne a családjuknak kelljen viselniük. Mert ugye ez is milyen gusztustalan, a szerencsétlen öregek mindennap több csatornán is azt hallják, mennyibe fog kerülni a temetésük, tehát kössenek biztosítást.
Ahogy néhány méter után balra fordultam, hogy a totózó felé menjek, fehér szalagkordon fogadott, itt emberek álltak, fogták, de olyan nyugalomban, hogy semmi gyanúm nem támadt semmire. Megtorpantam, balra a hátam mögé néztem, egy fiatal lány komoly arccal nézett, de csak állt. Már majdnem kijött a számon, hogy mi történt itt, hogy-hogy nem lehet tovább menni, mikor az egyik ott ácsorgó ember megszólalt és udvariasan azt mondta: most itt nem tud tovább menni. Megfordultam, hogy majd akkor az emelet másik feléhez megyek, ott is volt egy lottózó, de rögtön láttam, hogy ott is van egy fehér kordonszalag, mellette emberek. Akkor visszafordultam, és az előző mellett álló ember megszólalt: itt majd kiengedik - és odaszólt a szalag végénél álló embernek, hogy eressze ki a hölgyet, vagyis engem. Az illető kicsit elhúzta a fehér szalagot tartó póznát, kiengedett, én megköszöntem, és egyenesen a lottózó felé mentem, de még nem álltam ott meg, a vécét kerestem. Előtte ugyanis egy ATM-ből pénzt vettem ki, azt akartam a vécében biztonságosabb helyre rakni, mert csak épp bedobáltam a táska mélyére. Ezt meg is tettem, akkor a lottózóban vettem egy sorsjegyet, és odaálltam kaparni. Nem nyert, eltettem hát és kifelé indultam. Csak épp a kordon felé néztem, aztán azt, merre van mozgólépcső a földszintre. Két nő beszélgetett, míg fölfelé araszolt a lépcső, az egyik azt mondta, le van takarva. Akkor kapcsoltam igazán, s hogy többet tudjak meg a dologról, hozzájuk fordultam és megkérdeztem, pontosabban mondtam: letakarták? az előbb még nem volt rajta semmi. És ha letakarták az alatt a néhány perc alatt, akkor amit láttam, valódi halott. A nők visszakérdeztek, én mondtam, hogy az előbb, mikor jöttem föl a lifttel, láttam, de azt hittem, valami bábu, megrendezett dolog. Akkor az egyik nő levált, a másik is a kijárat felé tartott, együtt mentünk, odamentünk az üvegkorláthoz, lenéztünk, óriási fekete műanyag lepellel valóban le volt takarva. Fölnéztünk, hogyan eshetett le oda középre - ami egyébként egy elég rondára festett padlózatú terület, körülötte az üvegkorlát. Odajött egy nagy pasas, hogy az üvegtől el kéne jönni! olyan szigorúan szólt, hogy el is jöttünk. Tehát az ott mégis halott, itt tényleg haláleset történt, csak azt nem értettem még mindig, miért láttam én teljesen műanyagnak és bábunak. Pár szót még beszéltem a nővel, hogy én a hullát nőnek néztem, vállig érő sötétbarna haj, mint egy fiatal, vékony lány, kissé ormótlan félcipője és az általam kosztümnek nézett, valójában öltöny miatt ott dolgozó banki alkalmazottnak hittem.
Kijöttem aztán, de nem ment ki a fejemből a dolog. Kinn villogó rendőrautók parkoltak többfelé, ez is bizonyította, hogy bizony itt tragédia történt. Este kiderült, hogy egy 60 körüli férfi ugrott le a harmadik emeletről, állítólag öngyilkos lett, a biztonsági őrök meg is próbálták elkapni, ahogy valami széket tesz az üvegkorlát mellé, de mire odaugrottak és megfogták, a ruhája kicsúszott a kezükből, a férfi meg már zuhant is.
Nem mondhatnám, hogy életem első ilyen hullalátás-élménye túl rosszul érintett, de még mindig olyan érzetem van, mintha nem ez történt volna. Bizonyára a szemem, a látásom már annyira csal, az őrök a kordon körül olyan flegmatikus nyugalomban álltak, és a vértócsát is túl egyöntetűnek, valószerűtlen színűnek láttam.
Na hát csak elmeséltem, talán így hamarabb kimegy a fejemből.
Legyetek jók és vigyázzatok magatokra. Kíváncsi vagyok, ezek után az üvegkorlátokkal csinálnak-e majd valamit, mert ezek szerint nem törhetetlenek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

halott

(Zalán, 2013.08.07 15:04)

tudod mit, Izabell, én is elgondolkodtam már ezen a szép életbefejezési aktuson. meg másmilyenen is. rengetegféle búcsútett létezik, de nekem mindig az jutott eszembe, egyik se túl szép. persze ha majd kiterülök valahol, az se lesz egy látvány, de akkorra már túlleszek mindenfajta filozofáláson.