Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kinek mi jár

2013.07.31

Hogy kinek mi jár? a száján kívül, lehetne mondani viccesen. Történetesen megint a roma kisebbségről van ugye szó, de persze nemcsak róluk, hanem azokról a magyarokról is, akik erősen kihasználják a mai segélyezési rendszert. Amibe nekem semmiféle belátásom nincs, ezért kénytelen vagyok azoknak  hinni, akik ott dolgoznak a sűrűjében.

Azt firtatták, hogy a sokgyerekesek eleve arra a rengeteg segélyre, családtámogatásra apellálnak. A sokgyerekeseknek is jár a szájuk, tehát jár minden nekik. Persze nem kell általánosítani, nyilván vannak olyanok is, akiknek a szájuk nem jár, minden mást amúgy is megkapnak. Azt is mondta ez a feltehetőleg valami szociális osztályon dolgozó nő, hogy felőle járhat a szája a panaszosnak akármilyen hangosan, ő belenéz a számítógépbe és azonnal látja, mi minden jár a száján kívül még az illetőnek. És bár amaz nem dolgozik, az ő járandósága mégis sokkal magasabb, mint például azé, aki a járandóságokat kiutalja.

Szóval, nem tudom, kiknek higgyek jobban. A nyomor szélén élőknek, akiknek úgymond semmi esélyük nincs a továbblépésre. Akik semmit nem hajlandóak csinálni, megtanulni azon az egyen kívül, hogy joguk van kinyitni a szájukat arra, mi jár nekik.

Figyeljék csak meg, mennyire jó ez a mondat! akinek a szája jár, annak más is jár. Segély, mindenféle előnyök, melyek azoknak nem járnak, akiknek a szájuk nem jár, azaz befogják. Hallgatnak, pedig lehet, hogy sokkal kevesebbjük van, mint akiknek a szájuk jár.

Anyámnak, akit én, míg élt, sajnos nem tartottam okosnak, műveltnek, és ezt ma már kissé bánom, tán jobban járok, ha hallgatok néha rá. Szóval ő mondta elég sokszor, hogy aki panaszkodik, siránkozik, hogy nincs semmije, attól el kell venni.

Később persze ezt én is igencsak megtapasztaltam. Olyanok sírták tele a fülemet, akiknek kézzelfogható, látható gazdagságát saját szememmel tapasztaltam. És kezdtem látni azt is, hogy a nép igen hozzászokott ahhoz, hogy panaszkodjon. Ma sem hallok mást olyanoktól sem, akiknek pedig van, hiszen látom, mégis képes lyukat beszélni a hasamba arról, hogy nincs neki.

Hogy is van ez?

Az előbb említett társaságban voltam akkor is, mikor képtelen voltam szóhoz jutni, mert csak azoknak járt a "szó", akik hangosan, mindenkit túlkiabálva, egy, az enyémnél jóval magasabb frekvencián jussolták ki maguknak a szót. Amit aztán megfogtak, mint vastag kötelet és olyan erővel fogták, vitték magukkal, hogy az csuda. Meg is jegyeztem, hogy akik ordítanak, azokat meghallják-meghallgatják. Erre egy társnőm azt mondta: hogy igen, ez az élet, ezt kell elviselni. Nekem, hogy mély és néha rekedtes a hangom, szinte meg se hallják, mit mondok, az igaz, hogy nem is igen kíváncsiak rá. Érvényesülni akarnak, szerepelni akarnak, azt akarják, hogy elfogadják őket.

Aki kíváncsi arra, én mit mondok, annak majd külön. Vagy ide, ezt meg majd elolvassa, aki akarja. Igaz, hogy itt se kapok választ rá, de visszajelzésekből tudom. Nekem ez elég is. Épp most néztem meg egyébként egy filmet, Kamaszok az internetenről szólt, s arról, hogy nyugati kamaszok (persze itthoniak is) külön világot teremtenek maguknak, ahol úgy élnek, vagy szándékoznak élni, ahogyan ők akarnak. Hát nem ezt csinálom én is? Mégiscsak jó tehát az internet, áldom az eszét annak, aki kitalálta.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jár neki

(Zalán, 2013.08.07 15:09)

én ahogy figyelem a világot, arra jutottam, hogy egyrészt igazad van, és ezt szerintem Isten is megmondta, hogy az ember tapossa ki magának az utat. receptet lehet, hogy nem adott sajnos az embereknek, és itt van a nagy baj. Manapság, mikor ennyivel vagyunk a Földön, aki ma taposni kényszerül, kénytelen rálépni valakire vagy átgázolni rajta. Aki odatartja a pofáját, Jézus tanácsára, jószerivel nem él. Mai napig nem értem, Jézus ezt tényleg úgy gondolta-e. Isten úgy teremtette meg az embereket, hogy éljék meg a föld minden szépségét és jóságát, nekik van az is megteremtve. De hogyha megvernek egyfelől, miért tűrjem el és tartsam oda a pofámat, hogy még egyszer kapjak egy hatalmas taslit. Másfelől meg azt tanítják, hogy ahogy sékszpír apánk mondta, szeget szeggel, paraszti nyelven kutyaharapást szőrivel.
hol itt az igazság? kinek higgyek?