Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kavarás, mellébeszéd

2013.05.24

Kézenfekvő dolgokat szembe tagadnak még a legközelebbi ismerős, barát, rokon is - mit várhatunk ismeretlenektől?

No de épp itt fordul meg a kocka: ismeretlenekkel szemben lehet a legőszintébbnek lenni, és ezt már fölismerte remekírónk is, hogy aszongya: "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". 

(Itt megint egy bosszankodás-mondat jön, hogy már a világon mindent kitaláltak, elmondtak, leírtak (no én is nyilván tőlük tudom). Én már nem találok ki semmi újat, még ha rögtön úgy tűnik is saját magamnak.) Mára - úgy hiszem - az internet bejövetelének ez a legnagyobb haszna. Még így is többnyire falra hányt borsó, visszhang nélküli a szónoklat. Pusztába kiáltott szónak mondták a Bibliában, és még lehet az igaz szó kimondására nem reagálásnak más közmondása, szállóigéje dögivel, csak most nem jut eszembe.

Hogy igazából mi az én bajom ezzel a mismásolással? az, hogy az ember sokszor azt is feketének mondja, amit fehérnek lát. Volt - anno - egy barátnőm, akivel többször tartottam mosolyszünetet, mert állandóan álcák alá akarta rejteni a valót. Persze még most is azt teszi, még ha arcát ki is teszi premier planba, attól a valóságot még mindig nehezen viseli el. Mint ahogy azt is, ha ezért szóltam neki. No de, elmúlt dolgokról és barátnőkről vagy jót, vagy semmit...  

Annak idején Hamvas Bélát olvasgatva reméltem, hogy ha eléggé szeret az ember, még megkaphatja, hogy az a néhány, egy kézen is megszámolható rokona-barátja legalább őszinte lesz hozzá. Azóta belátom, tévedtem, és azt is belátom, hogy az igazság nekem is fáj, bizony. De én be is vallom.  

 

   

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hazudunk, mint a vízfolyás

(izlandilinda, 2013.07.17 00:24)

Isabel, nem lehet ma úgy élni, hogy ne hazudjunk néha - egyszerűen muszáj. Most képzeld el, mi lenne, ha a páromnak a szemébe néznék és azt mondanám: figyelj, úgy unlak már, menj el két hétre, aztán ha visszajössz, megint érdekes leszel. Nekem se esne jól, ha ő ezt mondaná. Te is hazudtál már az életben, ne is tagadd! igaz, talán még többször bántad meg, hogy mondjuk nem.

mismásolás

(Szuliko, 2013.06.21 19:27)

Izabel, meglehetősen unom én is, hogy lehazudják a Napot az égről, miközben csurog róluk amiatt az izzadtság. De tudod mit? igaz, neked nem kell mondani: így is szép az élet, csak meg kell találni.

Mismás

(Zalán, 2013.06.04 21:54)

Drága Izabel, ha élni akarsz ebben a mai jóvilágban, mást ne tegyél, mint vedd fel azt a bizonyos pókerarcodat, amitől sokszor kaptak már idegbajt, persze azért, mert nem tudták, mihez kezdjenek veled. És ha ez az arc megvan, jó magasról tojjál arra, ki hogyan nyilvánul meg. Milyen jó, hogy nincs tükröm, mert én se szeretek tükörbe nézni, a végén még meglátom magamat. Csóközön, hű barátod, hódolód a "plátón".