Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Jane, Emerenc és a többiek

2012.12.25

Hogy mi visz rá - esetleg másokat is? - arra, hogy egyes írók műveit évről évre újraolvassam, újranézzem, talán tudom, de nehéz röviden megfogalmazni. Mikor még megvolt a blogom, meg is írtam, hogy megint megnéztem a Tüskevárt, kisvártatva pedig el is olvastam. Ez nyár elején volt, egyébként pedig ez az egyetlen, amit garantáltan elolvasok évente. De utána rögtön a Téli bereket is. Bogáncsot, Kelét, Lutrát, Ballagó időt, Pál utcai fiúkat már két-háromévente veszem le a polcról, de akkor zsinórban mindent. Németh László Iszonyát, Bűnét, satöbbijét úgyszintén. 

Már több év diferenciával, de biztosan sor kerül az Édentől keletre, Bűn és bűnhődés, Feltámadás, Édes Anna, Móricztól több novella vagy a Légy jó mindhalálig elolvasására. Ezeknél ritkábban, de azért garantáltan kezembe kerül az Elfújta a szél és a Királyok könyve három kötete, a Szürke fény, a Nyomorultak.

A filmek közül Liliomfi akárhányszor, Fekete macska szintén, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán.

Szabó Magdától már nem is sorolom, hányszor olvastam az Abigélt, az Álarcosbált, fiatal koromban. Sor került a többi regényére is szép sorban, míg egyszer a kezembe nem került Az ajtó. Ezt az első olvasás után körülbelül kétévente olvastam el újra.

Most megnéztem, az angol királynő hasonmása mit tud kihozni Emerencből. Elég kritikus természet vagyok, tanúk rá ismerőseim, barátaim, rokonaim, ráadásul némi fenntartásaim szoktak lenni kedvenc olvasmányaim filmváltozataival. Ezúttal azonban azt mondtam magamban már az első tíz perc után: le a kalappal a rendező szereplőválasztásával.

Azt mondja a közmondás: nem lehet mindennap túrós rétest enni. Hát mindennap nem is kell ezeket a műveket elolvasni. Hanem csak szépen, sorban, egymás után, viszont újra és újra. Érték akármennyi jöhet, mert minden újrázás szül egy-egy újabb gondolatsort, de ami még ennél is fontosabb: napvilágra hoz valamit a sötétség leple alól.

Mindenkinek sok-sok olvasást!

Ja, még valami: néha bizonyos filmfelújításokból valami borzalom születik. Ezért néha ódzkodva nézek meg ilyeneket, sokáig nem is mertem megnézni a Pál utcai fiúkat. Hát, a gyerekek játéka nem is volt rossz, de a végét, a nyálas grundőr románcát szépen kivágtam volna, annyira beleilletlen volt. Aztán mikor belegondoltam, megbocsátottam a rendezőjének, aki feltehetően kegyeletből írta bele a maga korában fényes, mára idejétmúlta olasz színésznő szerepét. Mennyire örülhetett, mikor megkapta és eljátszhatta! nem?

Volt néhány Shakespeare-darab modern változatban, és volt ami tetszett. De igazából nem szeretem ezeket a modernizált dolgokat. Az operában főleg nem, pedig a Mezzon sokszor látok ilyeneket, hát meghallgatom, mert imádom a zenét, az áriákat, de bütykölök valamit közben, nézni nemigen nézem. Mit nézzek azon, hogy üres színpadon utcai ruhában ácsorognak ezek az aranytorkú énekesek? És egyszer láttam a Bánk bán mai-sított variációját, amibe valahol a vége felé beletettek egy folyosót, ott meg valaki elszavalt egy oda nem illő dolgot. Uramisten. Még jó, hogy a jegyet ajándékba kaptam, nem fizettem érte, mert nagyon sajnáltam volna.

Az új, színes Tüskevárat még nem láttam. Mikor Mari nővérem meghallott-látott egy erre való hivatkozást egy tévériportban, fölpattant és dühösen kiment a szobából. Ő azt meg nem nézi, ahogy a Pál utcai fiúkat se nézte meg! mert aki Matulát formázza, ő azt a színészt ő nagyon utálja. Én kíváncsi vagyok. Nem valami kellemes arcú figura, de nem ezért izgat, hogy lesz belőle valódi Matula. Meg fogom nézni.

De amit a Figaró néhány estével ezelőtti változatában láttam és egyre vártam, bizony felejthető volt, s csak azért nem kapcsoltam le-át máshova, mert folyvást vártam valami kifejletet, mondanivalót. Most mondhatná kekec barátom, hogy akkor mégse lehetett annyira rossz, mert hiszen az volt benne a jó, a várakozás. Könyörgök, ez a kedvenc, százszor látott operám, minden dallamát kívülről tudom. Jó, összeoperálták a Sevillai borbéllyal, és azt is imádom. De miért van ilyesmire szükség? mármint arra, hogy kinyakarják-tekerjék az eredeti mesterművet? 

Meg kellene hagyni némely dolgot úgy, ahogy van. Mi lenne, ha a Mona Lisából is csinálnának változatot? vagy csináltak is... vagy mondjuk Gaudí Sagrada familiáját bevonnák műanyag palackokkal? továbbmegyek: A nap szerelmesét, Munkácsy Mihály életét átírnák, mondjuk nem asztalosinasból nőne ki, hanem lenne unatkozó gróf zabigyereke. És így tovább.    

Most látom, a Varázsfuvolából is csináltak valami filmet, hát nem néztem meg. Jane Eyre miatt. Pedig abból is több változat volt már, de érdekes módon egyik sem volt méltatlan a Bronte lány eredeti remekművére.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.