Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Hagymák és egyéb büdösítők

2013.01.22

Ilyenek például a hagymák. Volt egyszer egy egészében gyönyörű, finom megjelenésű, halk szavú kolléganőm, aki olyan egészségesen étkezett, hogy nem lehetett megmaradni mellette, ilyenformán szépen egyedül maradt. A mindennap fogyasztott vöröshagyma és fokhagyma nemcsak a leheletén érződött, de a bőréből is csak úgy áradt.

Emlékszünk a büdös paraszt elnevezésre? ilyet már csak regényekben, dokumentumokban olvashatunk, és nem is egy másik büdös paraszttól, aki persze se magán, se a környezetén nem érezte a szagot, amit árasztottak. Persze nemcsak parasztjaink, hanem a régi egyszerű emberek anno vöröshagymával, kenyérrel éltek, ha jó volt a dolguk, no és közben fejlődött az emberiség, ami a szalonnát kitalálta, ettek hozzá azt is. Milyenek lettek volna, ha nem büdösek? arról nem is beszélve, mit tett a gyomrukkal az a tömérdek illóolaj.

Aztán itt van Isten még két egyszerű és nagyszerű eledele, a káposzta és a bab. Főleg előbbi tartalmaz az emberi szervezet számára szinte minden értékes tápanyagot. A bab pedig megterem akárhol, és eláll egy teljes évig, ami a káposztával egyetemben azért jó, mert télen aztán semmi nem terem. Aki aztán rendszeresen eszi a káposztát, vagy mert tudja, mit tartalmaz, vagy csak mert az a legkönnyebben termeszthető, no és ez is eláll egészen tavaszig, annak közelében szintén kevésbé lehet megmaradni. Pláne ha a káposztát aztán a babbal párosítja.

Közbevetve jegyzem meg, hogy én imádnám a hagymákat, szeretem a káposztát és a babot, mégsem lehetek ezektől egészséges, nem is csak kiszellőzhetetlen illatuk miatt, hiszen csöndes magányomban ezt is elviselném, de gyomrom tiltakozik - az egészséges táplálkozás ellen?

A feketeretek nem büdös magában, de szintén eláll, szintén csodálatos tápanyagokat rejt, ám reszelés nélkül ehetetlen, reszelve pedig nem nyerne egy illatfesztiválon. Egyszer a szerkesztőségbe is vittem vajas kenyerem mellé kis tégelyben az otthon megreszelt feketeretket, szépen meg is ettem, kolléganőm utálkozó, ám udvarias megjegyzéseitől kísérve. Később csak jönnek-mennek a többi kollégák, nyitogatják az ajtót, ablakokat, a főnök pedig a legudvariasabban rámmosolyog: milyen sajt ez? Csak néztem rá, majd hirtelen én is megéreztem a levegőben terjengő, nem éppen kellemes, fojtó sajtszagot. Aminek egyébként, megint csak udvariasságból, a lábszagot is szokás nevezni.

Ismét közbevetve, lehet ezeket a csodaeledeleket agyonpárolva, főzve, sütve, több módon megbabrálva is fogyasztani, csakhogy azzal éppen a legfontosabb tápanyagokat veszítjük el.    

Isten ajándéka még a hal, aminek legtöbb faja szintén elég szagerővel bír ahhoz, hogy ne fogyasszuk. Nem is eszi a magyar. Most mellőzném a halfogyasztást egyébként is gátló körülményeket, melyek tudnivalóak: egyre kevesebb van belőlük, emiatt egyre drágábbak. 

De hogy az illatozástól, a gyomorfájdalmaktól, durrogásoktól eltekintsünk, vegyük most újfent szemügyre, mit szánt Isten még az emberiségnek táplálékul. (Persze eredendően, nem a 21. századot kell nézni.) Itt vannak a vadon termő virágok, magok, száras növények, sőt gombák. Miért nem lehet ezeket egyszerűbben elkészíteni, mint ahogy? kökény, galagonya, bodza és társai szabadon szedhetők, de milyen sok melóba kerül, mire begyűjtjük, megpucoljuk, lekvárt főzünk belőlük. A gombákról azért nem beszélek, mert gombatanfolyam nélkül szedésük, majd fogyasztásuk visszafordíthatatlan károkat okozhat az emberi szervezetben. De ha Isten azt mondja, legyenek mérgező fajták is, miért teremtett azokhoz szinte megszólalásig hasonló ehetőket is?

Most okostojások közbeszólhatnak, hogy igen, Isten megteremtette ezeket több más dologgal is, felismerésüket és feldolgozásukat pedig az emberi elme csiszolódásának feltételeihez kötötte. Tehát Istennek az lehetett a célja, hogy az ember gondolkozzon, miként úszhatja meg büdösségét, gyomra kikészülését, egyáltalán az életet. Akkor bezárhatjuk a kört, mert ha az ember fent említett meg sok más hasonló élelmiszerét elviselhető szagúvá, gyomra számára pedig ártalmatlanná gyaszatolja a sok machinációjával, odaér, hogy kár a gőzért, mert olyan állapotban neki már semmit nem ér majd az így ellehetetlenített koszt. Akkor meg minek.

Ha már itt vagyunk, ránézhetünk a táplálékláncra, igaz, ott sem érthetjük meg igazán Isten szándékait. Jó, el kell fogadni azt, hogy az ember igenis legyen körültekintő, tudjon vigyázni, védekezzen, de mi van az állattal? Szerencsétlen tehenek is mit szenvednek a legyektől, hátul még csak hagyján, hosszú farkuk elhessegetésre teremtődött, de mi van a tehén elejével, ahová nem ér el a farok? 

Azt hiszem, itt most egy iszonyú tudatlan ember irkált mindenféle hülyeséget. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.