Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Fröcsögők

2013.01.13

Gyűlölöm azokat, akik, hogy e kellemetlen témáról ne kelljen semmiféle véleményt alkotniuk, egyáltalán foglalkozni vele, sőt még csak beszélni se kelljen róla, azonnal leszögezik: utálják ezeket, büdösek, és nem dolgoznak!

Ehhez hasonló meggondolatlan megnyilvánulásról tán régebben már írtam, de ez az, amire legjobban ugranék, ha nem látnék azonnal az így megnyilvánuló ember fejébe azonnal. 

Mert aki így nyilvánul meg, az, nem tudom, megfigyelte-e még valaki, felindultan, esetleg fröcsögve jelenti ezt ki. Márpedig a felindultsága mögött valamiféle "vaj van a fején", ha nem, akkor pedig "vigyétek a szemem elől, nem bírom látni", ama bizonyos király szerint. Tömören: én aztán nem segítek, ők kerültek abba a helyzetbe! Szóval a kiabálónak soha nincs igaza.

Nem tartjuk szégyellni valónak az ilyen, témát azonnal elsöpörni vágyó kinyilatkoztatásokat? ha csak szűk családunkat nézem, két tagjával is előfordult, hogy nem dolgozott. De nem azért, mert nem akart! hanem mert kirúgták. Az egyik én voltam, a másik leszármazottam. De nap mint nap találkozom ismerősökkel, akikről kiderül, hogy volt, nincs munkahely.

Gyűlöltem "művész" barátnőmet, mikor egy aluljáróban csaknem elkapta a kezemet, mikor elvettem egy papírt a szórólapárustól. De hát ez a munkája! mondom neki. Nem az a munkája! és szinte fröcsögött ő is. Miközben ő sem dolgozott, mert miután cégétől kirúgták, alkalmi munkákat vágtak hozzá csak. De ő nem dolgozik irodában, nyolc órát, hogy is képzelem, nem tud ő ott ülni egész nap! És nem megy a Tescóba árukirakodónak! Csak mikor nyugdíjba ment, kapott észbe, hogy fog megélni havi ötvenezerből. Onnantól már ő is elvette a szórólapot az aluljárókban.  

A szomorú, hogy akik nemrég munka nélkül tengődtek, netán épp most vannak e kellemetlen helyzetben, egyre jobban gyengülve a ténytől, mi lesz velük, ha valóban nem találnak munkát - még ezek az emberek is azon fröcsögnek, menjen dolgozni a hajléktalan! Miközben ő tudja a legjobban, mit jelent rendszeres jövedelem nélkül maradni, nap nap után egyre reménytelenebbül. Nagyon közeli ismerősöm bevallotta, hogy: "már én is tudom, nem olyan könnyű munkát találni" - pedig ő volt az, akitől a legrosszabb volt a fröcsögést hallgatni, elviselni.

Jelenleg éppen két ismerősöm van ezen áldatlan állapotban, egyik már évek óta, másik nemrégtől. Aki évek óta állástalan, csak fröcsög mindenki másra, és el nem vállalna "alantasabb" munkát, ha szakmájában nincs. Hogyisne, ezeknek??? és fröcsög továbbra is, nyafog, hogy neki hány száz forintból kell megélnie nap mint nap ésatöbbi. Nyáron eltűnik, ősszel kiderül, hogy nyaralt, Balaton melletti családi házban. Feltételezhetően mégis van miből élnie, netán kap anyjától.

Tiszta pszichológia, mondanám, ha valaki vevő lenne erre, de általában hiába magyarázom fröcsögő társaimnak, akik általában biztonságos háttérből fröcsögnek. Hiába magyaráznám, szelíden, szeretettel, ne ítélkezz meggondolatlanul, amíg nem voltál benne a munkanélküliség, hajléktalanság sűrűjében. 

Mi tehát a megoldás? ne az legyen, amiről ma a Főoldalon idéztem! vagyis, ne akarjuk feltétlenül kipróbálni, milyen út vezet a hajléktalansághoz. Csak legyünk belátóbbak, és ha tehetjük, apróságokkal segítsük azokat, akik már ott vannak, kinn az utcán. Ha nem tehetjük, legalább ne rúgjunk beléjük, ne küldjük le őket a meleg buszról - akkor sem, ha büdösít! Akkor sem, ha látszólag "jól érzik az aluljáróban magukat, ha nem mennek be a menhelyekre" - mert ez a szólam is de sokszor elhangzik.

Hol vannak ezek a menhelyek? van elég menhely? ha van, milyenek ott a körülmények? ne akarjuk megtudni - de ne is ítéljük meg, kívülről, barátaim.

Én is voltam, bár nem fedél, de munka nélkül, melynek végkifejlete akár fedélnélküliséghez is vezethetett volna, ha nincs olyan oltári nagy szerencsém, egy régi ismeretség folytán. Már említett nagyon közeli ismerősömnek ismeretség folytán sem sikerült, fél évig hiába küldözgette nap nap után a leveleket, járt állásinterjúkra. Nekem óriási szerencsém volt, egy rég ismerős alapítványhoz végül fölvettek, igaz, jóval kevesebbért, mint amennyit mondjuk két évvel azelőtt kerestem, de közeli ismerősömnek fel kellett adnia művészi jellegű tevékenységeit,  pályaelhagyásra kényszerült. Ma jóval nehezebb munkát végez - és sajnos, ismét fröcsög a büdösökre. Hogy mégis lehet, hogy van munka! csak erős akarat, elhatározás kell. No meg némi rokoni anyagi segítség. Mennyiféle szempont van...

*

No de eredeti célommal ki akartam vesézni, mit nevez a köznép munkának. Azt szoktam mondani, ami már föntebb barátnőmet próbáltam meggyőzni: a kéregetés is munka, a szórólapozás is munka, a Fedélnélküli árusítása is munka. Elég, ha összevetjük ezeket egy jó fizetésű kormánytisztviselővel, szállodai portással. Ők is állnak egész nap, nem? aztán ott vannak az "ügyeletes munkák", konkrétan mikor trappra kész állapotban várja valaki, hogy menni kelljen (mentősök, tűzoltósok, egyebek). Ha napokig nincs semmi, akkor is ott kell ülni, és akkor is kapják a fizetést.

Én kellemesebben nem dolgoztam, mikor "másodálltam" a tévéhíradóban. Nyolc-tíz-tizenkét órákat néztem magam elé vagy könyvet olvastam, konkrét munkám legtöbbször fél órai gépelés volt ebből. Mit csinál a biztonsági őr? áll, mászkál egész nap, a végén azért kap fizetést, mert nem csinál egyebet. Szerencsére.

Tudunk még példákat? esetleg letűnt évtizedeinkből? hogy dühöngött kétségbeesetten az a sok kidobott "munkaerő", aki évtizedekig aktákat tologatott valahol... még országos hírügynökségünknél is voltak egész napok egy sor írás nélkül, a napi nevetségesen alacsony normán felüli munkavégzéseket pedig külön kifizették...  

*

Menjünk visszább: a fizikai munkát végző azt fröcsögi az ügyeskedőkre, a szellemük pozitív vagy negatív termékeit értékesítőkre: no ez se végzett életében munkát! ezt mondták s mondják ma is ügyvédekre, képviselőkre, vagy ha lejjebb nézünk, a romatársadalom ügyeskedő tagjaira, urambocsá! a szélhámosokra. Utóbbiak munkaeredményeit nem szeretnők a magunk bőrén érezni! és büntetendő, elítélendő is. Mégis ezek munkát végeznek, bizony... Azért is fizetik nagyságrenddel jobban a szellemi vagy művészi munkát a beidegzett, fizikai mozdulatok ismételgetésénél.  

Ha a Fedél nélkül a hajléktalanok írásait honorálná valamilyen forrásból, bizony őket is meg kellene fizetni, és épp tegnap tudtam meg, hogy van aki nem fogad el pénzt! ohó, gondoltam, a nincstelenek kiváltsága a büszkeség... Hovatovább elérünk abba a korba, hogy írókat nem fizetnek meg, hiszen az interneten is ingyen jutnak sokszor remekművekhez az olvasók. Könyvet azért még olvasnak az emberek, de közel s távoli rokonságomban, ismeretségemben egyre azt hallom: erre nincs idő. De az internetes blogokat azért falják.

Volt egy öreg kollégám, mikor még dolgoztam, az munkakapcsolatunk során legalább ötször elmondta: magát jó nézni, szinte örömmel dolgozik! és ez igaz is volt. És hány művészt hallunk úgy nyilatkozni, hogy ő boldogan, azt csinálja, amit szeret! akkor most jogos az ő fizetése, jogos a honoráriumunk, vagy menjünk kapálni, fát vágni, mert sokak szerint az az igazi munka...

Most jut eszembe, hülye férjem miket mondott, mikor otthon voltam a két kisgyerekkel, ő meg hajnalban szépen megitta a kávét, elment a magasépítésre, ott délelőtt már jól bepiáltak, valamit csináltak is talán, de azt háromkor befejezték, irány a kocsma. Hazatántorgott, és azzal jött, hogy én bezzeg nem dolgozom, itthon vagyok. Gondolom, sok sorstársnőm hallotta ezt hasonló okokból, sőt most, nyugdíjban is lehet ilyeneket hallani. Pedig sokszor többet csinálok, mint amikor "dolgoztam".

Lányok-fiúk, mondjátok el nekem, mi is hát a MUNKA? 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hajléktalan témához

(Isabel, 2013.01.27 18:45)

Zalán, eddig úgy tudtam, barátod fürdőkádjában szoktál tisztálkodni:-) de nem baj, hogy elárultad magad!
Most olvastam egy FN-levélből, hogy sosincs elég menhely!ki tudhatja az igazságot? mindenesetre azért ilyen hidegben elég egészségromboló kinn lenni, akármennyire felöltözve is! remélem, a fürdés után nem muszáj kimenned az utcára!

hajléktalan tém

(Zalán, 2013.01.18 19:22)

Heló IZabell, most mákom van, télvíz idején gyakrabban vendégeskedek a barátnőm fürdőkádjában.
Amiről írsz, ahogyan, azért tetszik, mert ha fogalmad nincs élesben, mi folyik menhelyeken meg egyáltalán, legalább megvéded őket. Ott is van ilyen ember is, meg olyan is, és sok az igazság abban is, hogy a legtöbben jobban érzik magukat az aluljárókban, mert isszák azt a bornak nevezett szörnyűséget, amitől teljesen elszáll az agyuk, töklusták, akkor már jobb a haverok közt mocskolódni.