Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Figaróval koronázott Caprice

2014.01.19

Hogy a két esemény között megint megkörnyékezett az ördög? vettem két sorsjegyet és kicsivel többet nyertem, mint amennyit beléfektettem, csak gyarlóságom kicsinyes örömei közé tartozik. Ez, úgy vélem, belefér egyébként áhítatos magánvilágomba, melyben más téren kevés szerepet játszanak az anyagiak.

Egyébként pedig nem azért kapott el a gépszíj sorsjegyek és lottószelvények tekintetében, amiért azokat, akik a pénznyerő automaták betiltása előtt azzal rombolták pénztárcájukat, azon át pedig életminőségüket. Nem, hanem mert miután már nem tudom megkeresni egy vidéki ház árát, csakis valami nagy nyereményből juthatok hozzá.

No hát, Caprice. Megtalálható az interneten, bizonyára be is mutatja magát, ezért ezzel nem fáradoznék. Társaimmal már régen meg akartuk nézni, sőt többen már látták.

Az odalátogatás oka akármi lehetne, nálunk azonban az ásványokhoz fűződő szerelem az indító. Merthogy itt megnézhető a műhelymunka is, vagyis hogyan dolgozzák föl a gyémántot és néhány alsórendűbb, ám annál sokkal színesebb drágaköveket. 

Most végre sort kerítettünk a meglátogatására, láttuk őseink csodálatos ékszereit is, azonban éppen a legfontosabb maradt ki, a műhelybe való betekintés. Sejtem, hogy miért, szombat volt, de hát a csoportunk mindig szombaton szervez programot, hogy a hétközben dolgozók is jöhessenek.

Egy nagyon rövid filmet vetítettek is a gyémántról, előtte-utána pedig megnéztünk - gyakorlatilag egy ékszerüzletet, amilyen máshol is van, legfeljebb nem ekkora. A levegő szikrázott a poénos megjegyzésektől: kinézted már, melyiket veszed meg? majd szólok az uramnak, hogy húsvétra ezt kérem - satöbbi.

Hamar kipateroltak bennünket, nagyjából egy órát tölthettünk ott. Egyikünk kioktatta a "tárlatvezető nőt", hogy féldrágakő márpedig nincs, ő pedig azt közölte, hogy nem ért semmihez, csak betanult egy szöveget... no és fél tizenkettőkor ki is jöttünk azzal, hogy szervezünk majd egy következő vizitet olyan napra, amikor a műhelymunka is látható lesz.

Kellemes volt aztán lesétálni a Duna-partra és a tavasziasan enyhe levegőben tarisznyából megebédelni. De ezt csak ketten tettük, Mari nővérem és én. Akármilyen lelkesek vagyunk, egy napra nekünk elég egy múzeum, Kovács Margitét is láttuk és a marcipánt is. Konkrétan nem is szeretem a marcipánt. 

Ketten indultunk aztán a busszal Budapestre, aztán metróval a Nyugatiig együtt mentünk, ott Mari elbúcsúzott, ment vissza Siófokra. Én pedig megkísértettem a szerencsémet, mint írtam, sikerrel, aztán hazatértem. Készen volt már az ebéd előző napról, semmi dolgom nem lévén még fölnéztem a netre. Aztán látom, hogy a Mezzo csatornán este fél 9-kor ismét Figaro házassága. Persze nem abban a rendezésben, ami nekem itt megvan tíz éve a számítógépemen, ugyanazt a dvd-filmet pedig már a Klebelsbergben is leadta egyszer Langermann doktor úr.

Teljesen berendezkedtem tehát karos hintaszékemben az esti operanézésre. Kicsit fura volt ez a rendezés (nem jegyeztem meg, kinek a műve), ami nekem megvan, talán százszor meghallgattam-megnéztem. A jelmez is rendkívül érdekes volt, azt nem mondanám, hogy rossz, csak újszerű, és ennél rosszabb jelmezekben is megnéztem volna. Én könnyen tudok váltani egy nemes cél érdekében, s bár nagyon hozzászoktam Kiri te Kanawa Rozinájához, Maria Ewing Cherubinijához, Renée Flemming Susanájához, és a többi világhírű férfi operistához, ha jól emlékszem, Dietrich-Fischer Dieskau énekli Almavivát, Figarónak nem jut eszembe a neve, ahogy beugrik, beírom.

Azt gondoltam, zenehallgatás közben majd még fejtek is, vagy varrok egy-két zsákbamacskát a következő börzére, esetleg megfűzök egy újabb nyakláncot. Mindez azonban elmaradt, mert, bár a szereplők nevét nem jegyeztem meg, az előadás óriási volt. Ilyenkor gondolok arra, minő nagy találmány a televízió, aztán az internet - ingyen nézhetek és hallgathatok csodálatos dolgokat, föl se kell öltöznöm hozzá. 

Az örömhöz az is hozzájárult, hogy sajnos, két éve, hogy a számítógépen egyre kevesebbet tudok művelni. Microsoft úr ugyanis tavalyelőtt észrevette, hogy kalóz programom van, és szinte bekapcsolástól bekapcsolásig folyvást kiszed belőle valamit. Hangkártyám sincs már régen, újra fölinstallálni meg azért nem tudtam, mert a szoftvereket tartalmazó dobozból is eltűnt! Továbbá, gmailes postafiókom is egyre kevesebb manővert engedélyez, eltűnik a gördülősáv, a Facebookra és sok blogra sem tudok már följelentkezni. Hiába, Bill Gatesnek nagy a hatalma.

Persze az is lehet, hogy csupán a kora (2005-ös vétel) vagy egy ártatlanabb vírus az okozója számítógépem rohamos amortizációjának. Annál jobb, mert úgyis akartam már egy újat venni. De, ahogyan Murphy úr is megmondta és magyar közmondások is vannak erre jócskán, majd egyszerre mond búcsút 20 éves mosógépem és 22 éves tévém. Utóbbiból már a zöld és a kék szín is hiányzik és néha veszettül perceg. Remélem, nem robban fel nekem itt, mert tömegénél fogva még azt se tudom megcsinálni, amit annak idején a férjecském mondogatott: ki@om az ablakon!  

 

          

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.