Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Eurovíziós filozofálás

2013.03.07

A vetélkedők eleinte (régen) odaszögeztek a képernyő elé, aztán volt egy időszak, amikor mindennemű ilyes műsor ellen beoltottam magamat, és csak halványan, félfüllel hallottam arról, hogy van valami Eurovízió. Tavaly előtt történt először, hogy az előválogatásokba bele-belenéztem, majd kíváncsiságból a végső fejleményre is odakapcsoltam. De lefeküdtem a vége előtt, csak másnap tudtam meg, hogy mégse a szőke ciklon nyert. Ez kicsit fájt. Nemcsak mert jónak tartottam a dalt, hanem mert elgondoltam, mi pénzbe került, amíg előadhatta, hány embernek okozott csalódást a háttérbe szorulása.

Először, még az őskorszakban volt ugye a Ki mit tud, amit mostanában elkezdtek az m2-n ismételgetni, és ha épp ráérek, megnézem. Egyébiránt amiatt nézek meg őskori iszonyat magyar filmeket is - meg hogy lássam, milyen üresek is volt akkoriban az autóutak.

A Röpülj pulykát már asszonyként/anyaként néztem (exem nevezte pulykának, mert persze hogy páva aki röpülni vágyik, habár egyik se tud) Borzasztóan szerettük. És szerettünk mindenféle vetélkedőt megnézni, jó volt a vízivós Gyuri műsora is, aztán jöttek a többiek, és ma is van egy-két nagyon jó, sokat lehet belőlük tanulni.

Itt szúrom közbe, hogy én mindenfajta versengést ellenzek, az úgynevezett nemes versengést is. Mert mi vagy ki döntheti el, hogy egy illető a legjobb valamiben? hátha a legjobb el se tudott menni...

Ott vannak a világversenyek, olimpiák. Aki olvasta Székely Évától a Sírni csak a győztesnek szabad című könyvét, tudja, miről beszélek. Adva van egy ember, aki nap mint nap hajnalban kel és nyolc órát edz, a poklok kínját éli meg, míg végre kijut, hogy megmérkőzzön iksz számú egyénekkel, akik szintúgy hajnalban kelnek ki tudja mióta, és kínozzák magukat. Miért is? hogy egy ezredmásodperccel megelőzzék őket, csak mert épp akkor nem voltak annyira jók, mint az. Hogy mi lesz egy emberből, ha nap mint nap emberfeletti teljesítményekre gyűri a testét, arról most nem beszélnék.

De akár ellenzem, akár nem, arra mégis jónak tartom a nyílt színi vetélkedőket, hogy az emberek kiállhatnak, gyakorolhatják azt, hogy nézik őket, amikor valami nagyon szépet adnak elő. Ez pedig nekik, kell. Nekem meg azért kell, mert jó, hogy megismerek szépen előadó embereket, tetszik, amit előadnak, és esetleg később is hallgatni-nézni fogom őket. Mert kell a szellemnek, a léleknek ez ilyes élvezet is.

Ugrom már a mai témára, mert a végén aktuális témámból megint maratoni filozofálgatás lesz, az olvasók nehezen bírják szusszal. Pedig nekik csak olvasniuk kell, amit én megírok.

Szóval, Eurovízió. Tavaly minden mást kitaláltam, hogy ne nézzek előválogatásokat. Egyrészt versenyellenes vagyok, másrészt ha két ember van a világon, már kétféle vélemény van, s legalább hat-hét milliárdan vagyunk. (Kákán is csomót keresők szólhatnak, hogy na de ezekből hány néz tévét...) A kijutott bandának a nevét se jegyeztem meg, dalát mégis szívesen hallgattam később, bár sosem direkt rákeresve, csak ha véletlenül. 

Az idén úgy adta a szabadidőm, hogy az első eurovíziós előválogatást megnéztem, akkor döntöttem, ott egye meg a fene, megnézem már a többit is. Hiszen magyarok énekelnek dalokat, melyekből egy képvisel minket majd egy másik szép országban. És azt a műsort is meg lehet nézni, lehet játszani, fejtörni, ki lesz vajon, aki majd úgymond a legjobb lesz. Közben minden épeszű ember tudja, hogy ilyen nincs! Mármint legjobb. Mert kihez, mihez képest? ha két ember van... etcetera.

Őszintén szólva kevés olyan dal volt most, ami tetszett. Óriási divat manapság kerekfejű, tüsihajú vagy épp haj nélküli fiúgyerekek olyan hangon való danászása, amikor az ember azt hiszi, legfontosabb testrészét becsípték a szerencsétlennek, és míg el nem engedik, valami eszméletlen kappanhangon nyervog, tekergeti-hajlítgatja a hangot mindenfelé. Én nem tudom, hova tűntek a férfihangú férfiénekesek, pedig (nagyjából) annak néznek ki az istenadták.

Néha feltűnt egy-egy kedves arc, aki elég szépen odatette az előadását, aztán persze minden öt perc szenvedés után meghallgathattuk öt ember teljesen egyéni véleményét, amivel egyet lehetett érteni, vagy nem.

Ez jó játéka az embernek, és játék ma is ugyanúgy kell, ahogyan régen kellett. A költő is ugye hogy megmondta: "én kérem, még nem játszottam, nem játszottam, nem játszottam, játszani szeretnék mostan!"

Őszintén szólva örültem a bozontos-szemüveges-ormótlansapkás fiú dalának. Rá szavaztam, és örültem, hogy bejutott a döntőbe. (Amikor is a mindig nehéz helyzetben lévő zsűri a döntőn már kevésbé emlegette, amit az elődöntőkön százszor, hogy itt a dal a fontos, emberek, nem az előadó.) 

Odaállt tehát ez a bumfordi gyerek énekelni. Vagy dehogyis énekelni, dünnyögni, hümmögni, azt is halkan, épphogy érthetően. Mégis minden szavát jól lehetett érteni, és kinyílt az emberek szíve rá. Mert költészetet énekel, szeretetet közöl, halkan, nem harsánykodik vele, nem akarja összekenceficélni a legszebb érzelmeket, melyek egy emberben lakoznak. Mert isten ments hogy levágná a szakállát és hordana kontaktlencsét, ráadásul sapkában jelenik meg egy ilyen helyen. Ez a  télen-nyáron-ősszel-tavasszal sapka ugyan már kezd kimenni a divatból, persze ma már minden lehet divatos, még a nem divatos is. És ugye hogy nem ez a fontos. Akkor meg minek van divat egyáltalán, szőném tovább most támadt gondolataim fonalát. De abbahagyom, nem erről akarok most regélni.

Én mindkét elődöntőn a sapkás-szőrösre szavaztam, mint egy tagja a közönségnek, aki nem a túlcsicsázott, tekergő hangú macskanyávogásokat szereti, hanem a lelkét megérintő, elvarázsoló költészetre vágyik. És nagyon örültem, mikor több száz ezer ember is.

Most már csak attól félek, hogy lesz tovább. Ugyan nagy angol és francia költőket olyan szépen át tudtak fordítani (nagy magyar költőink) magyar nyelvre, de hogy a bozontos fiú dalát is sikerül majd átváltani a világnyelvre? Szurkolok, mert ugyan igaznak érzem a jólfésült hülyegyerekre stílusváltott CsJ szurkapiszkáját, aki elfelejtette, hogy a dal a fontos: mindenki más jobban énekelt nálad. Igaza volt, a srác nem egy énekelő fenomén. Csak szíve van, egy szerethető mackó. Hogy ő lett a kiküldött, azt bizonyítja, hogy másoknak is van szíve. Kell az emberi fajnak a gyöngéd érzelmi megnyilvánulás, csakúgy, mint Shakespeare testének az a bizonyos kenyér.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Eurovízió

(Isabel, 2013.03.10 16:10)

Izlandilinda, Rózsika!
azért abban reménykedem, hogy nem fogom mindennap hallani ezt a már slágernek minősülő érzelmes dalocskát. Mert a végén utálni fogom, ahogy a mindennapi túrós tésztát.
:-)

Eurovíziós vetélkedő

(Rózsika, 2013.03.08 19:17)

Kedves Isabel, dettó ugyanazt éreztem én is, mikor ez a mafla gyerek odaállt. Gyönyörű volt a dal szövege, de mégse gondoltam volna, hogy ő jut tovább, mert azért volt még ott egy-két nagyon jó dal. Alig várom, hogy május legyen, nagyon kíváncsi vagyok, nem jön -e majd valami közbe, és ez a mamlasz filozófus végül itthon marad. Nekem is feltűnt, ami neked is, a döntőn már nem hangzott el, hogy ez az egész "a dalról" szól. Pedig igenis a sapkás srác dala volt a leggyönyörűbb, egy igazi költészet egy igazi érzelemről. Ha sikerül úgy lefordítani angolra, hogy átmenjen a hangulat, szerintem ő fog győzni, mert azt mindenki érzi, hogy itt a lélek beszél.
Puszillak, és olvaslak

kihagytam a lényeget

(Izlandilinda, 2013.03.08 18:53)

erről a sapkás fiúról meg a bejutott daláról akartam még írni. mikor megláttam, kinyílt a zsebemben a nemlétező bicska, amikor énekelt, azt gondoltam, nem ártana neki egy adag toroköblítő. de mivel itt a dal volt a fontos, nem az előadó, hiába erőlködött a zsűri-ötös, hogy fényesre suvickolt menőmanókat juttasson el Malmöbe. most egyébként az ilyen sapka a divat száz fokban is, illetve már ez is kezd kimenni a divatból. meglátod, nemsokára a kendő lesz a menő a fiúkon is.

na végre

(Izlandilinda, 2013.03.08 18:49)

már azt hittem, faképnél hagytad a társaságot, igaz, én se mutattam magam. vagyis itt voltam, olvasgattam, de nem írtam sehova be.
ami az eurovíziós grimbuszt illeti, volt egy érzésem, hogy a vak lányzó meg a párja fog bejutni, mert mindig nyerő egy ilyen páros. a csajszinak elég jó volt a hangja is.
az általad tüsihajú, kiherélt hangú barna gyerekeket illeti meg a nem annyira barnákat - én se tudom, mi ez a stílus, de most ez nagyon megy. de most őszintén, nézz rájuk, kihaltak a rendes férfi jellegű hímek más téren.