Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Bekopogók, leszólítók

2012.10.28

Sorolhatnám, de mindenki tudja, kik állítják meg az embereket úton-útfélen, egyszerű kéregetőktől a Fedél nélkült árusítókon át Jehova tanúiig, az sztk előtt, de jönnek be a háztömbbe is, csöngetnek be román késkészletet, ágyneműt, zoknit árusítók. Jönnek évente egyszer gyermekegészségügyi alapítvány képviselői, ötszáz dossziét, ilyen-olyan engedélyt mutogatva. 

Legutóbb is egy olyan pici nő állt az ajtóm előtt, válaszolnék-e néhány kérdésre, hogy már azt hittem, az, aki tavaly a rákos gyerekeknek gyűjtött. Kiderült, hogy nem, ő csak valami felmérést csinálna, néhány kérdésre kéne válaszolnom. Tudtam, őneki most ez a munkája, ezért kap pénzt, miért ne válaszoljak. Mindjárt ad is egy tollat, azt hittem, valamit valahova kell vele írni, de nem, ez a cég ajándéka, mondta. Na jó, van elég tollam, de legyen eggyel több, hátha fog, mert a legtöbb ilyen toll néhány próbálkozás után úgyis a kukába kerül.

A rácson át beszélgettünk, mert én senkit nem engedek be a lakásba. Nemsokára elővesz, kinyit egy kis laptopot, gólyamód egyensúlyoztatva a térdén, hogy beírja, hány éves vagyok stb. Ekkor már sajnáltam, hatalmas táska a vállán, én laptoppal még a térdemen is nehezen bánok. Kérdezett aztán egyszerű dolgokat, hányan vagyunk a lakásban és hasonlókat. Egy elég régi, tán tíz évvel ezelőtti történet jutott eszembe, a metró aluljárójában állított meg egy fiatalember, egyszerű hétköznapi kérdésekkel, de a végén megkérdezte a nevemet és a telefonszámomat. Hohó, barátom, én azt nem mondom meg magának! Örültem, hogy nem kaptam egy pofont tőle, annyira kikelt magából, mit rabolom én az ő idejét, ez alatt már egy másik embert is kikérdezhetett volna. Miért nem ezzel kezdi, azonnal lerendezhettük volna, hogy nem adom ki magamat - mondtam volna, de már fröcsögve el is ment tőlem, új áldozat után nézve.

Kérdem tehát a kis nőtől: telefonszám és név is kell? persze, anélkül semmit nem ér az egész! Na mondtam, akkor sztornó, azt nem közlöm, búcsúzzunk el egymástól, a nevemet így is leírhatta az ajtóról. Ha telefonszámot közlök, nemsokára mindenféle hívást kapok mindenféle ajánlatokkal, nem hiányzik az nekem. Így is kapok, pedig titkos a házi számom, mégis fölhívnak biztosítótól, banktól, mifenétől. Igaz, mondhatom azonnal, hogy nem, vagy szó nélkül letehetném a kagylót, de tudom, ezek ezért kapnak pénzt valakiktől, sajnálom azonnal elküldeni őket.

Jaj, de hát akkor neki nem számolják el, hiába dolgozott velem - siránkozik a nő. Na és mi van, ha én mondok rossz telefonszámot? kérdezek vissza. Akkor is levonják a pénzből, mert így ellenőrzik, tényleg volt-e ő nálam stb. És ha kiderül, hogy rossz a szám, azt levonják a béréből. Mondom, fogadjon el egy tanácsot, lehet, hogy mások se szívesen adják meg a mobiljuk számát, tehát legközelebb előre közölje, kell-e név és telefonszám, mert aki nem akarja megadni, attól azonnal mehetne tovább, kár az energiáját pazarolnia.

Sajnáltam. Szegény pakolhatta el a laptopját, rajtam nem keresett egy petákot sem. Aztán eszembe jutott, milyen jó, hogy nekem nem kell ilyen munkavállaláshoz folyamodnom. Mindig sajnálom az ügynököket, de ami kevés munkalehetőség van a hirdetési újságokban, az többnyire ilyen. 

Kiknek és miért van szükségük személyes adatokra minálunk? komoly összegeket ilyesmire kik pazarolnak? És manapság Magyarországon hányan dolgozhatnak így, kinek hasznos ez? az embereknek, az ország gazdaságának? egy cégnek? miért és kinek jó, ha valamiről vélekedek, ha tudják rólam, hány éves vagyok és miért. Miért? miért? miért?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kérdőívezés

(Bores, 2012.11.12 00:45)

Én ezt négy évig csináltam, 1998-2002. nyara között! Az egészben az a borzasztó, hogy megbízók tényleg kérik a személyes adatokat! Miért is? A megszerzett információk birtokában mindenfélével bombázni kezdik a szerencsétlen interjú adót: telemarketing, reklámszemetek, pénz kuncsorgó levelek, társkereső szolgáltatások ajánlása, stb... Jó ha nem éppen egy betörőbanda akarja megtudni a kedves meginterjúvolt vagyoni helyzetét...

És valóban úgy fizetnek, hogy a párpercesnek mondott kérdőív (valóságban legalább háromnegyedóra a kitöltése) minden rubrikája ki legyen töltve, mert különben egy árva fillért sem kap a kérdező! Nagyon bizarr; tényleg sok személyes, érzékeny adatot kérnek a megbízók, még arra sem hívják fel az interjúztatottak figyelmét, hogy a személyes adatok közlése nem kötelező, hiszen törvény is van rá!

A lényeg nem a kérdőív belső tartalma, hanem a név, cím, telefonszám, jövedelmi adatok, családi állás, életkor, internetes szokások! Ráadásul ha valaki könnyelműen már kiadta az adatait, később jönnek mások is mint ragadozó a vérszagra és levakarhatatlanul "zaklatják" az emberek! Ezek a mindenféle közvéleménykutató cégecskék egymástól adják-veszik a leendő interjúalanyaik adatait! Egyátalán nem pazarolnak komoly összegeket ilyen kérdőívekre. Elég olcsón előállíthatok akár számítógép és nyomtató segítségével, csak tintapatronnal, valamint papírral kell győzni!

A sok miértre(?) a válasz: a megszerzett adatok birtokában később jönnek a biztosítós megkeresések, telefonos eladások, telefonos kérdőívezések, mindenféle támogatásokat kérő levelek, esetleg megszaporodnak a házaló ügynökök, még több "felmérésre" lehet számítani! Elvileg le lehetne tiltani az ilyen kérdőívezést végző cégnél a személyes adatok felhasználását, de sajnos sem a kérdezőbiztos, sem a valóságos cég kiléte nem ellenőrizhető! Tehát, saját érdekünkbe kerüljük az ilyen kérdőíves megkereséseket...

Az is érdekes dolog: bejutás egy számkombinációval védett kapun át a házba! Minden háznak más a kombinációja, az kérdező naponta más körzetbe jár, lehetetlen minden kapukódot megszerezni, nyilvántartani! Ja, tudom, meg kell várni, hogy jöjjön valaki, aki majd könnyelműen beenged... Csak hogy, gyakran túl sokáig kellene várni valakire. Az is elég necces; valakit találomra felcsönget, majd valami mesével beengedteti magát, hiszen ma már mindenki gyanakszik, egyre óvatosabb. Erre Kifinomultabb módszerek vannak... Ha valakit érdekel, egyszer néhányat megírok! Üdvözletem mindenkinek!

Re: Kérdőívezés

(isabel-eoldal, 2012.11.15 00:26)

Kedves Bores,
örülök, hogy gyanúimat igazolva leírta saját esetét. Engem érdekel, ha kifinomultabb módszerekről is ír, reméljük, mások is elolvassák és okulnak belőle.
A legfalsabb az egészben, hogy én nagyon sajnálom ezeket a kérdezőbiztosokat, mert rég tudom, hogy ebből kell megélniük. Ezért minden szórólap-osztogatótól elveszem, amit kínál, persze a papír a legközelebbi kukában landol. Mostanában szinte csak ilyen "állások" vannak.
Igazából nem értem, miért nem állnak le, a legtöbb ember egyrészt olvasás nélkül kidobálja - vagy el, egyenesen a talajra - a szórólapokat. Ugyanis nem valószínű, hogy bármire egy papíron át vehetők rá az emberek, rengeteg más lehetőség van, ha valamit meg akarunk venni, de főleg állást keresünk vagy lakást akarunk eladni, venni. Ki az a hülye, aki ilyen fecnik után tesz meg fontos lépéseket?