Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Beígértem a telet

2013.01.09

Merthogy kérdésére, hogy teltek az ünnepek, mesélem, milyen szép odalenn a tengernél, én már csak így hívom második hazámat. De már máskor is meséltem, ő meg már sokszor panaszolta, hogy a barátnőinek nem akaródzik vele utazni. Most, bár márciusig megint drága nekem a közlekedés, elfogytak a kedvezményes pecséthelyeim, persze sok pénzért is megéri néha a siófoki tartózkodás. Hiszen mikor még nem volt kedvezmény, akkor is utaztam.

Megígértem hát, ha beáll a tél, be lesz fagyva a Balaton és utazom, szólok neki is, mehetünk. Erre fölajánlotta, hogy kifizetné a fele utamat. Azért óvatosan terveztem, dél felé mennénk, onnan ki a partra, ahol másfél óra bőven elég a hidegben, ő a következő vonattal haza, én a nővéremhez. Esetleg bemegyünk a Marcipán cukrászdába kávéra-süteményre. Csak később gondoltam át, ez mekkora áldozat lesz tőlem, no de még jól is esett, csak arra nem gondoltam, hogy pár nap, és itt a tél.

De miért is nem rohan minden barátnője vele utazni - csak hogy ő ne legyen egyedül? mert kenyere javát megette, de nem olyan fajta, amilyen én vagyok, ha reggel kedvem támad menni, de nem jön velem senki, attól én miért maradjak le bármiről. Na most arról ne beszéljünk, hogy velem miért nem jön senki... én is tudok sokat beszélni, főleg, ha kérdeznek, utána meg hagynak

De maga az utazás sem ugyanaz egyedül, vagy nővéremmel. Ha akarunk, beszélünk, de inkább hallgatunk, rejtvényt fejtünk, olvasunk. Ezt egy idegennel nem tehetem meg, s ha a véget nem érő telefonbeszélgetésekre gondolok, ott se állna be a szája. Ha együtt utazunk, hallgatnom kellene előbb két óráig a vonatkupéban, újabb két órát a vízparton, illetve a cukrászdában, és ki tudja, melyik kétóránként induló vonatra tud aztán fölszállni. És ez már jóval több, mintha a klubban vagy egy kiránduláson néhány mondatot váltunk. Telefonálni is minimum egy órát szokott, és sose kérdezi, jókor hívott-e. Ő ráér, tévéje nincs, a telefon a szórakozása, kis előfizetéssel neki ingyen is van egy óráig, de azt be is tartja. Egy ideig szívesen beszélgetek vele, de aztán fárasztó, a szövegét elvágni képtelenség. Megtörtént, hogy leesett közben a telefon, vagy lejárt az egy óra, de újra hívott, mert félbehagyott egy mondatot. Egyszer, gondoljon bárki bármit rólam, egyszerűen kihúztam a csatlakozót, sőt a mobilt is kikapcsoltam.      

Tegnap délelőtt csörög a telefon, látom a kijelzőn, hogy ő az, de arra emlékezve, hogy nem úszom meg egy óra dumaparti nélkül, sűrű dolgaim közepette nem vettem föl.

Most, hogy minden csupa fehér odakinn, jut eszembe, talán  tudta, hogy hó lesz, gyerünk utazni. Derűs idő lévén szombaton, ígéretemnél arra gondoltam, egy hónapig nem áll be a tél, nem fagy be a Balaton.

És még mindig nincs hótaposóm, késhetnek-állhatnak a vonatok is a hó miatt. Meg nem is szoktam ilyen kis szünet után újra lemenni Siófokra, hiszen elsején jöttem fel.

Azt hiszem, megint jó nagy dilemma elé állítottam magamat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.