Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Anya, nekem ki az apám?

2013.02.15

Tán két évtizede indult a Nők Lapjában egy sorozat, olvasói véleményeket kértek arról, mit tegyen az adott 37 éves szingli, ha még nem ért rá karrierje építése közben ideális apát elővakarnia - de már nagyon vágyott gyerekre. Szüljön-e spermabankból, keressen-e az utcán egy alkalmi kapcsolatot, akit aztán soha többé nem lát, ha teherbe esett tőle. Örökbe fogadásról nem szólt a sorozat, az illető saját maga vágyott egy terhesség kilenc hónapját megélni, a szülést megélni ésatöbbi ésatöbbi. Én akkor írtam egy hosszú levelet arról, hogy a gyermeket is meg kellene kérdezni, akar-e apát vagy nem. A sors amúgy is elveszejti majd, ha arról szól - no de előre kitervelten?

        Ha valaki erősen belegondol, fentemlített szülések mindegyike a gyermek jogait csorbítja. Abbéli jogát, hogy teljes családba szülessen, ahol szeretik és várják. De ha egy nő arra vetemedik, hogy idegen spermából szül - előre megfontolt szándékkal elrontja saját gyermeke egész életét, nem is beszélve a magáéról, mert természettől idegen sorsot szán saját magának is: nos, én azt a nőt bűnözőnek nevezem! egoistaként gyereket akar, apa nélkül! sőt, esetleg a természet ilyetén megcsúfolását esetleg még jópofa áldozatnak tartja. Ő vállalja apa nélkül is!

        Véletlen lenne, hogy egyedülálló szülő nem fogadhat örökbe? nem véletlen. Hogyan engedhető meg akkor az idegenspermából származó apaság?

         Egy dolog kerüli el az ilyen, anyasági vágytól begőzölt nőnek a figyelmét: a saját, annyira vágyott gyermek emberi jogainak a sértése.

         Az, hogy egy normális kapcsolatból egy közösen vágyott gyermek megszületése után mi történik a párkapcsolattal, szétmennek-e, együtt maradnak-e... Bármilyen későbbi tragédia, az apa halála, a szülők válása sem érinti majd jól a kölköt, ez nyilvánvaló. De hogy ezt előre szándékosan előidézzék?

         Szerintem gonosz, megengedhetetlen, büntetendő. Tán nem emberi ítélőszék előtt, de most ne is Isten büntetését nézzük, az ő szándékait nem ismerjük. De az ilyen "műanya" saját lelkiismeretétől fog a legjobban szenvedni, ha nem tud választ adni hőn akart és imádott gyerekének. Nem is beszélve arról, hogy menet közben fog rájönni arra, milyen nehéz és rossz egyedül nevelni a gyereket.

         Mert mit felelhet? édes gyerekem, apádat a fagyasztóból vették elő....?

         A természet, Isten törvényeit nem érdemes áthágni. Az ember ott követi el a hibát, hogy az Istentől nyert szabad akaratát olyasmire használja fel, ami bumerángként visszatér - őhozzá. Akkor már hiába sír-rí.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Spermadonor

(Szingli, 2013.02.20 09:39)

na ide kellett volna beírnom, amit a Fórumba írtam, csak mivel olvastam, ki mit szól be, ott ragadtam. egyszóval ahhoz nagy mák kell, hogy rendes pacák legyen, akivel családot lehet alapítani. még ahhoz a beszólásomhoz annyit, hogy ha lehetőségem lesz szülni anyagilag, viszont nem lesz hozzávaló pasim, de kifutok az időből, azért nem biztos, hogy a spermabankhoz megyek, ha fizetni kell érte. biztos találok a haverok közt egy egészségesnek tűnő fazont, aki persze nem akar a férjem lenni, de mást szeretne. és teherbe ejtem magamat, de nem mondom meg neki, mert a végén még beperel, hogy ő nem akart gyereket. és akkor is ugyanaz lesz, hogy a gyerekem hiába kérdez, nem tudok neki válaszolni.
vagy, mást mondok. lesz egy férjem vagy élettársam, de mondjuk nemsokára berágunk egymásra és elválunk, mire a gyerek megszületik. akkor mi van? ugyanaz van. de tegyük föl, kibírjuk egymást még iksz évig, a gyereknek lesz apja, de mondjuk pont tizenéves korában hal majd meg, vagy talál magának egy fiatalabb bigét, és elválik. akkor jobb lesz a kissrácnak?

Re: Spermadonor

(helenke, 2013.02.22 10:22)

Úgy érzem kicsit túl van ragozva a dolog, mindenki azt tegye, ami neki jobb. A történethez tartozik, hogy tegnap temettük el unokanővéremet, akinek sem férje sem gyereke soha nem volt, a gyerek a "kutya" volt, ja és az iskolában a sok-sok gyerek akiket évtizedeken át tanított. Az egoizmus csúcsa volt, a parkinson kór is megtámadta, amit tudvalévő, hogy az agy dopamin hiánya okozza, ami a szeretetet adja. Felteszem a kérdést, ha bármilyen formában foganva is lett volna gyereke biztosan idejut?

Spermadonor

(Rózsika, 2013.02.22 09:41)

Most nem akarok itt nagy ovációkat, hogy én is nagyon utálom az ilyesmit, de egyetértek azzal, hogy amit Isten kiutal nekünk, azt kell elfogadni. Mélységesen elutasítom azt, hogy ha valakinek nincs más lehetősége teherbe esni, egy teljesen ismeretlen sejtjeitől akarja ezt megélni. Nagyon gyorsan rá fog jönni, hogy hibát követett el, de akkor már nincs menekvés, végig kell csinálnia. Lehet azonban, hogy Isten az evolúció érdekében még ezt is megengedi neki - ez a sorsa, hogy megélje. Csak a születendő gyereket fogom sajnálni, mert nekem ugyan volt apám, de elvált anyámtól és nemigen jött. Annál rosszabb egy gyereknek nincs, mikor az anyja meg se tudja mondani majd neki, ki egyáltalán az apja. Kérdés, mennyire fog tetszeni a gyereknek, ha az igazat megtudja, nem is tudom, vannak-e erre már tapasztalatok. Persze annak se jó, akinek van ugyan apja, mégse látja (az én esetem), vagy hamar meghal az apukája. De utóbbi példákban mégis kézzelfoghatóbban VAN apa. Nem is tudom, hogy képzelik ezt egyáltalán kezdve a nőtől, folytatva az orvosig, na és befejezve a pszichiáterig... mert ott végződik a dolog, bizonyisten