Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Agyonkombinálunk

2012.11.22

Minekutána a tyúknak megvala a ruhája, bár így kissé koldusmód, a tyúkmellet az illető konyhaművész ledarálja, összekeveri mindenféle más étekkel: zsemlét áztat, majd kinyomja, a rongyos pékterméket áttöri vagy ledarálja, tojásokat ver föl és adja hozzá, néminemű fűszerekkel vegyíti. Majd fogja a tyúkruhát, szorgos munkával és nem kis idő hozzáadásával beletöltögeti a fent említett masszát, végül sütőbe  teszi és megsüti. Hogy a többi, imígyen meztelen hússal mi lesz, az egyelőre titok.

Itt álljunk meg egy pillanatra! ez még leírni is sok volt, hát még megoldani a dolgot! valaha így működhetett József Attila sült libanyakának töltése is, melyről az oly szomorú versikét megalkotta, bár ő mélyebb értelmek talajáról indult, hasonlatosan ama híres tejesemberhez. Csak itt jegyzem meg, kenyerem javát megettem, de ez idáig nem sikerült töltött, sőt még nyers libanyakhoz sem jutnom. Ehhez kellene vennem egy egész libát a piacon, s nemcsak elég húzós egy egész nagybaromfi ára, annyi hússal mi a fenét is csinálnék itt egymagamban. Lehet javasolni a mélyhűtést, csakhogy az enyém elég szűkecske.

Visszatérve az elejére, hogy mitől lesz imígyen megkonstruálva jobb a tyúksült, mintha egyszerűen befűszerezné az állatot, esetleg belsejébe töltene hagymát, almát, kis rozmaringágat, s római tálban megsütné. Minő pompázatos sült kerekedik e trutyizásból, és az mennyivel jobb, mint a csak úgy szűzen sütött, negyedannyi előkészületek, fáradságos varrogatások nélkül - nem sikerül a nyitjára rájönnöm.

De azt látom lépten-nyomon, márha van kis időm gasztroblogok tájékán bolyongani, de néha elég rányitnom a tévét a Paprikára, esetleg helyes Marcsink műsorára. Persze utóbbi nem jó példa, épphogy ő nem szokott túlbonyolítani. De előbb említett, szinte csak főzésről szóló tévécsatornán is annyi őrületes, időrabló főzési tevékenységet látok, hogy felmerül bennem több kérdés is.

Hát ennyire van idejük az embereknek? hogy a természet adta lehetőséget ennyire megcsúfítva, kitekerve, az élelmiszereket így összevarázsolva a tevékenység végére felismerhetetlenné tegyék? Jobb ízek jönnek így elő sütőből, lábosból? én nagy ínyencnek vallom magamat, nem eszem meg akármit, de már régen rájöttem, a lehető legegyszerűbben elkészítve is minimum olyan finom bármilyen étel, mint fenti mód agyongyömöszölve. 

Hm. Ha ezt egy hasonlóan gondolkodó sütő-főző ember olvassa, méltán hiheti, hogy Isabel nemcsak megbolondult, de méltatlanul le is ócsárolja a konyha művészeit. Nem, azt gondolom, minden szakmának, tevékenységnek megvan az ő nagy varázsa. Hogy ki mennyire és mire ér rá, az teljesen egyéni dolog. Játszanak. Most egy szörnyűség jut eszembe, régi Arisztid-vicc. Unokája születik, egy ismerős megkérdezi, szoptat-e a lánya. Azt válaszolja: ideje van, teje van, miért ne szoptasson. Juj! no de az "én időmben" ilyen viccek forogtak, Mórickáéké mellett. Sajnos.

Azt hiszem, itt nem is a főzésről-sütésről írok már. Hanem arról, hogy mi mindent össze-s-kiforgat az emberiség ahelyett, hogy a legegyszerűbb módon élvezné az életet, a természet adta lehetőségeket, szépségeket. Most újra feltehetném a kérdést, hogy miért teszi az ember ezt.

Én például iszonyúan szeretnék valami szépet látni. Mondjuk fölmegyek az internetre, kapok idegen tájakról szóló fotókollekciókat, szállodai árakról is értesülök, megtudom, melyik a legolcsóbb repülőjegy. Röpködök ide, röpködök oda, félóra múltán lezárom a gépet, felöltözöm, és egyenesen kimegyek ide a szomszéd, kertes övezetbe. És mindent megkapok, ingyen, szívom a finom levegőt, hallgatom a madarak csicsergését. A kutyák megugatnak a kerítésen túl, ám ez az ő dolguk, macskák suhannak át előttem az úttesten, vagy dörgölőznek éppen hozzám, természetüktől függően. Megyek, lábamban érzem keringeni az éltető vért, lelkem megtelik az ősz csodálatos színeivel, imitt-amott még későig nyíló virágok vidítják szememet-lelkemet.

Aztán hazajövök, megkaptam, amit akartam. Minek bonyolítani?  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.